Kevés olyan kortárs író/költő van, aki ennyire sokszínű, mint Grecsó Krisztián: egyfelől elismert szerző, másfelől a népszerű Rájátszás projekt oszlopos tagja, az Élet és Irodalom prózarovatának szerkesztője, de emellett slam poetry versenyeken is részt vesz mint zsűritag. Többek között ezekről és jövőbeli terveiről kérdeztük őt.

KULTer.hu: Hogy érzed magad az előadói szerepben?

Az a helyzet, hogy az erőviszonyok tekintetében nagyon rosszul állnak az írók, amióta ennyire átalakult a Rájátszás, ám ez az irány jól áll a verseknek is. El kell fogadnunk, hogy az írói magány itt is kísért minket. Ha nem győzöd le a saját egódat, és elhiszed, hogy te egyenrangúként szerepelhetsz a zenészek között, azzal a szövegeidnek teszel rosszat. Néha mi is bohóckodunk, de már megtanultuk, mi az, ami jól áll nekünk. Szóval a kérdés itt az, hol van az a határ, amikor még nem égetjük le magunkat. Egy garázsrockernek, mint nekem, vizsgázni kell előttük, hiszen ők nem olyanok, mint mi; amikor először kiállsz a színpadra, akkor veszed észre, hogy ez mégsem olyan, mint a tábortűznél.

KULTer.hu: Hogyan dől el, melyik az a vers, amelyet megzenésítetek?

A véletlennek nagyon erős szerepe van ebben, illetve a korábban már kialakult pároknak; például Beck hamarabb nyúl Háy János szövegeihez, mint máséhoz. Kialakult rendszerek, hierarchiák vannak, melyek öröklődtek, de azért átjárások is előfordulnak; eredetileg Erdős Virág Kollár-Klemencz Lászlóval dolgozott, de Laci már – úgymond – hozzám is tartozik. Néha előfordulnak még esetlegességek; sokkal több dal készülne, ha sűrűbben koncerteznénk.

KULTer.hu: A Szabó Balázs Bandájának frontembere ugyan nem résztvevője e nagyszerű projektnek, ennek ellenére ő is megzenésítette már néhány versedet, amelyeket előszeretettel játszik a koncerteken. Hogyan kerültetek kapcsolatba egymással? Elképzelhető, hogy később ő is tagja lesz a Rájátszásnak?

Teljesen kizártnak tartom, hogy Balázs bevonódjon a Rájátszásba, hiszen túlságosan elfoglalt ehhez. A barátságunk egy irodalmi esten kezdődött, ahová mind a ketten hivatalosak voltunk, és a származás volt a lényeg; vidéki fiúkat invitáltak meg, és arra voltak kíváncsiak, hogyan érzik magukat a kulturális térben. Nagyon jól szórakoztunk együtt, élveztük egymás társaságát. Az Aegon társdíj átadáson, ahol ő volt az én választottam, szükségünk volt egy együtt előadott produkcióra, és ez az alkalmi est szolgált a közös munka apropójához. Nagyon tehetséges zenésznek és dalszerzőnek tartom őt. Egyébként van néhány más dal is, vannak terveink, az Élet elvitelre lemez utánra is, és van egy közös estsorozatunk, amihez ritkán férünk oda, de olyankor csuda jólesik.

KULTer.hu: A Rájátszásnak köszönhetően szélesebb közönséghez is eljuthatnak a kortárs versek. Te is érzed a bőrödön ezt a változás?

Ezekhez a generációk közti különbség is hozzájárul. Akik kevésbé olvasnak kortárs irodalmat, azokhoz nehéz eljutnod. Azonban zenét mindenki hallgat, ennél fogva már könnyebb dolgod van. Már a Rájátszáson előadott verseinket is meg fogják nézni interneten, vagy megveszik a köteteinket. A legújabb kötetemet már fiatalok is megvásárolják, de azelőtt például a színházi, képzőművészeti kultúrát az idősebb nők tartották életben. Ha körbenéztél egy-egy irodalmi esten, láthattad, hogy a középkorú nők voltak többen a közönség soraiban; állítom, tízből nyolc nő volt. A nőket érdekli a világ, a férfiak pedig csak élnek. Nagyon érdekesnek találom ezt.

KULTer.hu: A slam poetry mozgalomnak is sokat köszönhetünk a kortárs irodalom népszerűségének terjedésében. Mennyire vagy jártas ebben a műfajban?

Én csak zsűritag voltam párszor egy-egy vidéki rendezvényen. „Aki nem érti, az tanítja”, tartja a mondás. A fiatalok ebben a műfajban is fontos szerepet töltenek be. Az isteni Kányádi Sándor ezt ismételget negyven éve: „A vers az, amit mondani kell”. A verseskötetek nehezen adhatóak el önmagukban, de előadva már annál inkább. Újra fontos lett az előadó. Azt látom, hogy a slam poetry mint mozgalom nagyszerű, és még az sem zavaró, hogy van egy gyenge pontja: leírva nem működik, ez az alkalmi költészet jellegéből fakad.

[...]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Balogh Péter, Kulter.hu, 2014. december 7.