 A szabadság lehetőségei (Revizor Online)
(kiadvány: Máglya)
A Máglya, Dragomán György új könyve, az elhallgatás-sejtetés-kimondás regénye, melynek olvasása során váltják egymást a befejezés nélküli történetek. Közben várjuk a lényegi mondanivalót, de légüres térben vagyunk és a főszálak mintha nem akarnának kibomlani és végigérni. RÁCZ GERGŐ ÍRÁSA A borítón látható róka Parti Nagy Lajos Rókatárgyát, a kis herceg megszelídített állatát, illetve a Róka és a gyerek című filmet, míg az átszakadt kerítés a Páneurópai Pikniket, a vasfüggönyt és a rendszerváltást egyszerre idézi fel. A cím, a róka, és a drótkerítés elindít egy hosszú asszociációs láncot. Mindegyik erősen terhelt trópus, melyekre kíváncsian tekintünk, hogy együtt milyen újdonságot hoznak majd létre. Az elhallgatás A sejtetés Ahogy haladunk az olvasásban, egyre nő bennünk a várakozás. Valami hiányt érzünk, de nem tudjuk megfogalmazni, mi az. Már a könyv felénél járunk, amikor kezd felerősödni az aggódás és a kétség. Aggódás amiatt, hogy esetleg figyelmetlenül olvastunk; és kétség, hogy nem biztos, hogy rosszul olvastunk eddig, talán a szerző nem akarja, esetleg nem tudja teljesen feltárni előttünk a nagy történetet, amiről mesélni szeretne. Tanácstalanságunkra a hátsó borítón olvasható részlet ad választ, amit a regényben szereplő rajztanár monológjában fejt ki az író: „Ő személy szerint azért kockáztatta az életét, hogy ne hülyék parancsoljanak mindenkinek hülyeségeket, de ha mi magunktól akarunk hülyék lenni, akkor úgy kell nekünk. Akkor megérdemeljük majd, hogy megint a nyakunkba üljenek, és ha megint az lesz itt, ami régen volt, azt magunknak köszönhetjük. A mi hibánk lesz.” Ezzel a jelenettel kezdetét veszi az olvasó katarzisa. A kimondás Emmának szabadságában áll máshogy dönteni, és nem akarni viselni azokat a stigmákat, amiket rá próbálnak erőltetni. Mert a szabadság akármi lehet. Lehet lányregény és napló, lehet horrorisztikus és mágiával átitatott fikció, lehet bármi, és ez a bármisége adja meg nekünk, olvasóknak azt az egyedülálló lehetőséget, hogy éljünk a sokféleség eszközeivel. A mágia áthatja a regényt, a varázslat ott van a szabadság első napjaiban, mivel a kialakulásakor minden lehetséges, és ez a minden olyan hihetetlenül hangzik, hogy abban megfér egy varázsló nagymama is, sőt mi, olvasók is. A máglya-mágia áthallásos klisé ellenére sem válik a regény ezoterikus olvasmánnyá. A Máglya ravasz könyv (mint a róka), mert szabaddá tesz. Eddig vártuk az írói szándékot, a folytatásokat, és vártunk, „mint a barmok” (367.), csak néztünk bárgyún a kinyitott karámajtóra, de eszünkbe sem jut kimenni. „Mindenki az üres rajzlapot nézi, várjuk, hogy megmondja, mit kell rajzolni.” (366.) Továbbgondolhattuk volna a történeteket, de eddig nem tettük. Várakoztatott és nyomasztott bennünket a szerző a könyv kétharmadáig, majd váratlanul kitör. Mert a szabadság egy arculcsapással kezdődik, de ezt a pofont az olvasó kapja, mikor a rajztanár azt vágja a szemeink közé: „Úgy látszik, hogy nem tud itt senki se kezdeni semmit a szabadsággal.” (367.) Olyan ereje van ennek a mondatnak, hogy elszégyelljük magunkat, mert a továbbgondolás eddig eszünkbe sem jutott, csak olvastuk a könyvet, vártunk, és értetlenkedtünk. „A rajztanár azt mondja, ő azt hitte, hogy ide olyanok járnak, (…) akik maguktól is tudnak dolgozni, nem csak akkor, ha megmondják nekik, hogy mit csináljanak. Olyanok, akiknek maguktól is vannak ötleteik.” (367.) 2014-10-30 12:41:26
|
 |
|
