Húsz éve ír tárcákat, elbeszéléseket Szív Ernő. A Magvető Kiadó gondozásában ősszel jön a Nagy Szív-füzet, sok-sok megírt, újraírt, és átírt kistörténettel, amelyek minden vágya az, hogy egyszer nagytörténetté álljanak össze. Az ismert tárcaírót és Darvasi Lászlót kérdeztük az írásról, a városról, a fociról. Meg a nőkről, természetesen. Együtt, mégis külön-külön.

DARVASI LÁSZLÓ

Milyen író Darvasi László: olyan, aki azonnal készre ír, vagy olyan, aki szeret újraírni, javítgatni?

Nem nagyon akarnám elhinni, hogy akad író, aki készre ír. Ha pedig mégis, lelke rajta. Nem, nem ír készre az ember. Meg aztán a javítás meg nem kedv, szeretet kérdése. Nem azért javítunk, mert jólesik. Vagy nem is. Mert néha jólesik. Mert már a nagyja kész, a javítás kicsit olyan lesz, mint a nassolás. Desszert, vérben ázva. Az a jóleső utójáték, amikor biztosítják a felek egymást, hogy nem hogy jó, de a legjobb volt. A Virágzabálók minden mondata át lett írva. És még így is marad hiba. Meg hogy egyébként mindig mennyi hiba marad. A hibák ilyenek. Maradnak, nem tágítanak. Az írásnak van egy különös vaksága, amire nincsen szemüveg. Csak akkor látod, hogy rossz, ha már megjelent. És ezen még az sem segít, hogy ha kijavítod. Mert akkor meg mást, másképpen rontasz el.

Kedvenc helye a városban?

Három éve Újlipótban élek. A Pozsonyi úton kényszeresen szeretek végigballagni. De nagyon szeretem a Pozsonyi útra merőlegesen ráfutó kis utcákat, ahol látni a japán akácok zöldes karcát, vagy még a derengő Margitszigetet is.

Mivel utazik a legszívesebben?

A legjobban talán a villamost szeretem. Volt egyszer Szegeden a kis lakásom, éppen a ház előtt volt a megálló. Ha megérkezett a villamos, az egész ház beleremegett. Én a harmadik emeleten laktam, elláttam hosszan a sín fölött. Láttam, hogy jön. Ahogy tovacsattog. Nagy, sárga, kicsit szögletes giliszta. Vagy ahogy becsapódtak az ajtói. Az a szép, derék csattanás. Régi típusú villamosra gondolok. A villamos megbízható, a troli szeszélyes, a busz meg valahogy tompa. A busznak nincsen képzelete. Nem véletlenül csináltak filmet a villamosból. De a vonat is nagyon jó. Csak ezek az új EU-kompatibilis megállók. Ezek nem tetszenek.

Milyen Darvasi László, amikor szerelmes? (És amikor magányos?)

Passz.

Van olyan szenvedélye, amelyre mások esetleg azt mondhatják, káros?

Hát persze.

Tárca vagy regény?

Ez is, az is. Nekem az irodalom, egyáltalán írni olyan, mintha egy órában élnék. Szeretem, nagyon szeretem a másodpercet, percet, ez lenne a tárca, és szeretem az órát is, ez meg lenne, mondjuk, a regény. Pingpong, tenisz, fallabda, egészen más mozdulatok kívánatosak. Teke. De labdával játsszák. A szívvel, nem?

[...]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Kiss Orsi, Könyves.blog.hu, 2014. december 11.

Az interjú a KönyvesMagazin őszi számában jelent meg.