Hogy ezt a műfajt a 20. században nem nagyon művelték, az nem az én dolgom. Majd a 21.-ben fogják. Elfelejtettnek hitt irodalmi műfajokban alkot a Bródy Sándor-díjas Szálinger Balázs. A harmincat épphogy betöltő költő vígeposzban, lírai pamfletben vagy éppen teremtéstörténetben bogozza ki az igazságot, ami szerinte kimondhatatlan. Kávéházi törzshelyén találkoztunk a költővel, akit nem érdekelnek az irodalmi viták ? a hagyományok annál inkább. Régóta ismerjük egymást, ezért tegeződünk.

? Olyan műfajokban alkotsz, amelyekről azt hittük, hogy a 21. században már nem kerülnek elő, ilyen például az eposz is. Mit válaszolnál arra, ha azt mondanám: amit csinálsz, kicsit anakronisztikus?

? Azt, hogy a megközelítés az. Előfordul olykor, hogy egy embernek van egy története, amelyet meg akar írni. Ha az illető történetesen költő, akkor ennek a legmegfelelőbb módja a verses epika. Hogy ezt a műfajt a 20. században nem nagyon művelték, az nem az én dolgom. Majd a 21.-ben fogják.

? Honnan ered a klasszikus költői kifejezésmódok iránti vonzódásod?

? Abból indulok ki, hogy ami kétezer éves hagyomány, az nem lehet divat, és nem lehet a véletlen eredménye. A kolozsvári Előretolt Helyőrség társaság tagjaként kezdtem írni, ott egy költőnek ezeket tudnia kell. Ha meg tudom, használom őket.

? Ha már a hagyományoknál tartunk: huszonkét évesen újságírónak mentél Nagyváradra, kiválasztott törzshelyeid vannak, amelyekhez ragaszkodsz. Aki ezt tudja rólad, azt gondolhatja: nicsak, itt egy költő, aki úgy él, mint száz évvel ezelőtti elődei. Mennyire volt mindez manír, illetve mennyire lett természetes igény?

? Az elején manír volt. Az ember nem véletlenül keresi ki innen-onnan, hol volt a Centrálban Karinthy asztala, és nem ül le oda véletlenül. De huszonegy-két évesen az is játék volt, hogy hexameterben írok, hogy kifigurázom a nagy elődöket, és ebben nyilván kétségbeesett és habzsoló gyökérkeresés is van. Viszont a második, harmadik és a többi napon már nem azért ül le ugyanoda az ember. A helyzet fordított: éppen a magam példájából tudom, hogy az ő életformájuk sem volt véletlenül ez. Más okok is vannak: otthon nem tudok dolgozni, meg bele is tudok szeretni helyekbe.

? Erősen kötődsz a hagyományokhoz, de milyen a viszonyod a posztmodernhez?

? Mi az a posztmodern? Az annak a szinonimája, hogy új, formabontó és más? Amikor elkezdtem írni, akkor az volt az érdekes, friss, váratlan, hogy írtam egy hexameteres vígeposzt. Én nem is akartam a posztmodernitástól semmit, még megismerni se, csak egy vígeposzt írtam, mert ez kattant be, ezt csináltam végig.

? Legújabb alkotásod, a Kalevala átirata viszont meglehetősen modern darab, a Csokonai Színház és a Fortedanse társulat mutatta be először Debrecenben, majd Budapesten. Mi volt a te részed ebben a produkcióban?

? A szöveg megírása, amihez nagy segítséget adott a rendező, Horváth Csaba. Megkaptam tőle mind a négy Kalevala-fordítást, és azt mondta, tartsam is magam hozzá, és rugaszkodjak is el tőle. Egyszerre kaptam teljes szabadságot és remek instrukciókat. Az előadás pedig tényleg nagyszerű lett. Dicsérhetem: a dicséret a színészeknek, a dramaturgnak, a rendezőnek szól.

Forrás: zona.hu