A most megjelent Hévíz-antológia apropó is, ünnepi alkalom is, tükör is, hogy a négy éve indult lapról beszéljünk. Emlékeztek-e még; az eredeti helyzetre, az ötletelésre? Mik merültek fel, és mik merültek alá; hogyan nyerte el végleges formáját a lap?
 
A Hévíz folyóirat a 23. évfolyamában jár, mi 2012 elejétől szerkesztjük. A gasztronómia, az interjú és a helytörténet volt az alap, ami már a legelején megkülönböztetett minket a többi irodalmi folyóirattól – erre az alapra már csak fel kellett húzni egy klasszikus irodalmi folyóiratot versekkel, novellákkal, recenziókkal. A recenziókat idővel meguntuk, és egy barátunk javaslatára azt a rovatot egy az egyben az esszéknek kínáltuk fel. Tulajdonképpen ezzel meg is van a mai Hévíz receptje. A terjedelem (80 oldal) és a formátum adott volt, viszont évi négyről hatra sűrítettük a megjelenést, hogy élőbb folyóirat lehessen. Tavaly példányszámot is emeltünk.

A magyar folyóirat-kultúra nem feltétlenül széles körben ismerten, de számtalan periodikát foglal magába. Hol láttátok a rést, az üres területet, ahová érdemes belépnetek?
 
Ezen nem sokat gondolkodtunk, csak anyagokat kértünk az általunk szeretett szerzőktől, és ebből összeállt egy olyan folyóirat, amit mi magunk is szívesen olvasnánk. Pár évről visszatekintve látszik csak, hogy ez a bizonyos „piaci rés”, ha tényleg volt ilyen, az irodalmi magazin volt. De ezt tényleg nem terveztük meg, inkább csak így alakult. Az elejétől kezdve sokat dolgoztunk a lapszámbemutatóinkon, igyekszünk egyfajta irodalmi ünnepként kezelni egy új szám megjelenését.
 
És érdemes lenne feleveníteni azt is, hogyan jött a Hévíz mint cím és Hévíz mint hely? 
 
Ez adott volt. A városka működtette a folyóiratot több évtizede ezzel a címmel.

Ínséges idők járnak a kultúrára, így tartjuk, nem alaptalanul, ezért aztán különösen szokatlan, hogy egy önkormányzat ilyen nagyvonalúan kiáll egy ilyen kezdeményezés mellett... (S most még erőteljesebb az állítás, hogy az antológia a város támogatásával megjelent.)
 
Ez belülről nézve nem volt annyira szembetűnő, illetve akkor vált azzá, ahogy egyre-másra jöttek a szomorú hírek a nehéz helyzetben lévő folyóiratokról. Hévíz tehetős település, ez tény – de ez önmagában nem kötelezné ilyen jellegű kultúratámogatásra. Ez a támogatás ráadásul nagyon őszinte is: nem valami alapítványt támogatnak, ami kiadja a lapot, hanem maga az önkormányzat a kiadó. Mi pedig folyóirat-szerkesztés címén tisztán folyóirat-szerkesztést csinálunk, nincs szerkesztőség, nincs anyag- vagy telefonköltség, nem tudjuk, mennyi a nyomdaszámla. Egyszerűen bemegyünk két napot tördelni egy irodába, aztán a tervező elküldi az anyagot a nyomdába, és idővel szólnak Hévízről, hogy kijött az új szám. A Hévíz Irodalmi Díj alapítása és az antológia támogatása önmagában is jelentős fegyvertény – de ha hozzátesszük a legfontosabbat, hogy hagynak minket dolgozni, halvány elvárást se fogalmaznak meg a megjelenő anyagokkal vagy szerzőkkel kapcsolatban, sőt büszkék is a folyóiratra – hát itt tényleg olyan felfogásról beszélhetünk, ami nem szokványos ma Magyarországon.

[...]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Jánossy Lajos, Litera.hu, 2015. március 4.