Darvasi László Ez egy ilyen csúcs című kötetében Szív Ernőről, azaz örök társáról, barátjáról, alteregójáról mesél. A nyughatatlan hírlapíróról, aki – bár rengeteget utazik, megfordul például Franciaországban, Flandriában, New Yorkban, Sylt szigetén – legszívesebben a lélek vidékein kalandozik, és olyasféle dolgokról elmélkedik, mint Haza, Élet, Halál, Irodalom, Alkotás, Magány, Szerencse, Gyász; illetőleg azon élethelyzetekről, amelyek során a halandó ember mindezzel szembesül.

Különböző országok, különböző városok, különböző kiskocsmák, különböző utcák lakásai – mind-mind egy-egy tárcahelyszín, ahol Szív Ernő felbukkan egy pohár konyak, egy baráti csevej, egy kellemes pásztoróra erejéig. Apró kis csomópontok ezek a regény terebélyes eseménytérképén, ahogyan az adott helyszíneken megesett dolgok is adalékok a laza szálakkal összekapcsolódó történetmorzsák által épített nagy szerkezethez.

Darvasi, saját elmondása szerint, húsz évig dolgozott a köteten. Ennyi idő kellet ugyanis ahhoz, hogy megtalálja a megfelelő formát az időközben születő kis tárcák egybeolvasztásához. Különleges, helyenként belelassulós, másutt szaporán lélegző alkotás született, tíz hosszabb-rövidebb egységből, fejezetből, füzetből komponált tárcaregény, amelyben a valóságos utazásokhoz és helyszínekhez kötött füzetek sajátos útleírások, ugyanakkor a lélek és az elme játszóterei is egyben. Belső monológokról, látomásokról, képzelődésekről van szó, amelyek mindig kapcsolatot tartanak a külvilággal.

Legpontosabban talán énregénynek nevezhető, hiszen lényegében egyszereplős könyv; igaz, a külső és belső utazások során a főhős számtalan ismerőssel, baráttal, alkalmi társsal akad össze, de ők a történések szempontjából statiszták, jelzésértékkel vannak jelen ebben a dúsan hömpölygő, líraian gazdag szövegáradatban. Sajátos ellenpontoknak tekinthetők a folyton töprengő, analizáló, emlékező főhőshöz viszonyítva. A társadalmat, azaz azt az embercsoportot jelképezik, amelyhez Szív Ernőnek csak érintőlegesen lehet köze, bár közéjük tartozó, mégis örök kívülálló marad.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Csík Mónika, Magyar Szó Online, 2015. június 4.