Amikor Grecsó Krisztián felkérte, hogy írjon tárcákat az Élet és Irodalomba, ő csak annyit kérdezett: mi lenne, ha a tárcák a melegségről szólnának. A 2014-ben publikált írásokat most kötetbe rendezte, és melléjük válogatta régebbi, témába vágó cikkeit a 2008-ban megszűnt Mások magazinból. A vastagbőrű mimózában helyet kapott egy interjú, néhány filmkritika, a 2009-es Melegfesztiválon elhangzott megnyitóbeszéd és számos személyes hangvételű írás melegségről, melegekről. A melegség viccként, bajként és stigmaként jelenik meg a szövegekben, Shakespeare szerelembe esik, Jarman elgondolkodtat, Ginsberg pedig tréfás megjegyzéssel illeti az egyetemista fiúkat, akik alatt épp az ő előadása közben szakadt össze a dohányzóasztal az ELTE Bölcsészkarának Kari Tanácstermében. Köztük volt Nádasdy Ádám is, nyelvész, költő, műfordító, egyetemi professzor, öndefiníciója szerint konzervatív meleg férfi. Titokról, méltóságról, túlérzékenységről beszélgettünk vele.

Hogyan számolt el magában az állandó titkolózással, amire a coming outja előtt szüksége volt?

Hálistennek nekem nem kellett azt hazudnom hogy barátnőm van, vagy azt mondanom, hogy Iván helyett Olgával voltam. Olyan értelemben viszont hazudtam, hogy sokszor egyes számban fogalmaztam. Míg más azt mondta volna, hogy láttunk egy filmet, akár odateszi mellé, hogy kivel látta, akár nem, én azt mondtam, láttam egy filmet. Ebből egy idő után nagyon elegem lett, mert azt a látszatot keltette, mintha egyedül élnék, sőt magányosan, pedig ez mindig távol állt tőlem: inkább kutyatípus voltam, aki oda akart szegődni valakihez. Azt láttam, hogy szomorúnak gondolnak, pláne miután kiderült, hogy sokan tudják, mi a helyzet velem. Akkor hagytam abba az egyes számban fogalmazást, mert az már sok volt, hogy azt gondolják, meleg vagyok, és ráadásul még magányos is. Pedig közben éltem, mint a többi ember, volt partnerem. Szerencsére olyan közegbe dobott a sors, ahol ennél többet nem kellett hazudnom.

Ő pszichológus volt, és nagyon csínján kellett bánnia ezzel, már-már úgy, mintha lelkész volna. Egy pszichológusnak ugyanis teljesen semlegesnek kell lenni, tehát az ő titkolózásának egészen más okai voltak. Nagyon büszke volt arra, hogy ő volt az első meleg, akit a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület a tagjai közé választott. Előfordult, hogy a villamosban álltunk, a vállára tettem a kezem, ahogy más ember is a haverja vállára tenné, és egyszer csak félhangosan azt mondta: páciens. Nekem akkor messzebbre kellett állnom. Úgy gondolta, hogy az a jó pszichológus, aki semmilyen: ne derüljön ki róla semmi, se az, hogy bánata van, se az, hogy öröme. A hozzáállása azonban nem akadályozta semmiben. Mi is ott voltunk, amikor megalakult a Budapesti Fesztiválzenekar. Karácsonyi koncert, teltház a Zeneakadémián, az orgonaülésre kaptunk jegyet. Sosem fogom elfelejteni, ahogy mellettem ült Iván, velünk szemben pedig az egész város. Mindenki számára nyilvánvaló volt a helyzet, mindenki látta, és mindenki bólintott, hogy ja, ezek a buzik együtt vannak.

Ön mikor jött rá, hogy vastag bőrt kell növesztenie?

A gimnáziumban, mert ugye ott már buziznak a srácok.

A mimózaság elválaszthatatlan a melegségtől?

Lehet, hogy a túlérzékenység együtt jár ezzel a fajta lelki alkattal, ahogyan a vörös haj a szeplősséggel. Talán csomagban kapja az ember, örökli vagy nagyon hamar kialakul benne a sérelmek, megaláztatások hatására. Még annak is megalázó a hazugság, aki olyan szerencsésen élt, mint én. Az ember érzékeny, ezért ha a saját közegébe kerül, azt várja, hogy ott aztán bársonyos, és nagyon egyszerű legyen minden. Holott nem az, mert a saját közege is emberekből áll, akik ugyanolyan bizonytalanok, és kaparnak, mint a macska. Ezért lehet sokkal többet hallani a melegek szájából, hogy az a gazember mit csinált velem, hogy átvert. Szerelmi és emberközi kapcsolatokban sokkal kényesebbek, sokkal türelmetlenebbek, ezért kisebb számban találnak partnert, mint a heteroszexuálisok, akik úgy vannak vele, hogy mivel angyal úgysincs, hát jó lesz ez a nem annyira tökéletes is.

A könyvében és a Meleg férfiak, hideg diktatúrák című dokumentumfilmben is említi, hogy ellentétben bármely más csoporttal, ha megtudjuk, hogy valaki meleg, rögtön a szexre asszociálunk. Ön felnőtt fejjel coming outolt, ráadásul már ismert emberként: miközben ott volt ez a nagyon tipikus asszociáció, az értelmiségi lét valamiféle érinthetetlenséget kódolt. Érzett zavarodottságot azokban a reakciókban, amiket  a coming outja után kapott?

Mondok egy példát. Nemrég a Műfordítók Egyesületének szakmai hétvégéjén voltam, és az egyik szemináriumon egy amerikai verset tárgyaltunk. Érdekes, rövid kis vers volt, és eléggé erotikusan szólt a szerelemről. Egy nő szólalt meg benne, és szókimondóan méltatta, mit szeret a pasijában. Valahogy szóba került, hogy vajon tudjuk-e, hogy nő a szerző, és egyáltalán a fordítónak ezt tudomásul kell-e vennie, hiszen ilyesmit férfiak is írhatnak. Erre egy fiatal, nyilvánvalóan művelt, diplomás műfordítónő közbeszólt, hogy hát ez a vers annyira egyértelműen érzelmi, hogy biztosan nő írta, mert a homoszexualitás azért egy testi dolog.

[...]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: KönyvesBlog.hu, 2015. június 14.