Nappali menedékhely (Népszava)
(kiadvány: Diavolina)

Sodor. Ha csak egyetlen szót lenne szabad leírnom Spiró György legújabb könyvéről bizony ez lenne az. Sodor, végig, nem csak a bonyolult és kaotikus orosz történelem legbonyolultabb és legkaotikusabb korszakán, nem csak a cári és lenini és sztálini éveken, nem csak Gorkij életén és az őt körülvevő számtalan ismert és ismeretlen figurák garmadáján, de de az emberi érzéseken. Sodor, keresztül az éveken, melyek vérrel is gyilkossággal vannak átitatva.

Bár Spiró kötete deklaráltan nem történelmi regény, az embernek mégis nehezére esik másként olvasni. Mintha irodalomtörténeti szöveggel volna dolga, olyannyira pontos. Bár a könyv főszereplője maga az író, a központi figura mégsem ő, hanem a narrátor, a címszereplő, Diavolina, aki cselédként kezdte a Gorkij-házban, majd medikusi tanulmányai befejeztével pártfeladatként az akkor már Sorrento-ban élő író orvosa lett. És később, harminc évvel később pedig utolsó szeretője.

A regény csupán alig kétszáz oldal. Éppen rövidsége miatt, egyszerű vonalvezetése miatt, veszekedett sodrása miatt egyszerűnek tűnik. Annyira egyszerűnek, amennyire még sem az. Rövidnek tűnik, de valójában hosszú. Mint mondtam, egyszerűnek tűnik. Pont annyira egyszerűnek, amennyire nem. Mégis egyszerűvé teszi a szinte áttekinthetetlen bonyolultságot. Lineárisnak tűnik, mégis észrevehetetlenül ugrál fel és alá, két sor között évek telnek néha, és súlyos emberi elhatározások sziklái kettő szó között.

A felszínen egy felszínes, mondhatni ellenszenves Gorkijt kapunk. Hiú ripacs, akit leginkább a magáról alkotott kép érdekel. Nem véletlen, hogy Spiró (akár maga az orosz szerző) igyekszik annyira különválasztani a művésznéven szereplő Maxim Gorkijt, az írót, és az élő személyt, az embert, Peskovot. Azt már neki köszönhetjük, hogy minél kidolgozottabbá vállnak a kételyei, közben egyre szimpatikusabbá, egyre rokonszenvesebbé válik a figurája. És persze az idő előrehaladtával, ereje, befolyása fogytával inkább válik maga is egyre kétkedőbbé.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kovács Ferenc Dávid, Népszava Online, 2015. június 18.

2015-06-18 15:14:18
Hová tűntek a férfiak?
Az Apám üzent Grecsó Krisztián eddigi legszemélyesebb könyve, miközben valódi fikció. Regényes nyomozás a családi múlt után, amely a személyes vallomás látszatát kelti. Mit jelent a kitörés...
Az alternatív pedagógia útjain
A rendszerváltás a magyar történelem fontos fordulópontja. A több mint harmincévnyi távolság már lehetővé teszi, hogy objektívan tekintsünk rá, de még meghallgathassuk az események alakítóinak...
Hová tűntek a férfiak?
Az Apám üzent Grecsó Krisztián eddigi legszemélyesebb könyve, miközben valódi fikció. Regényes nyomozás a családi múlt után, amely a személyes vallomás látszatát kelti. Mit jelent a kitörés...
Irodalomtörténeti pszichohistóriák
Milbacher Róbert nagy sikerű és hiánypótló művéhez, a Legendahántáshoz hasonlóan a Ködképek az irodalom láthatárán is közérthető és szórakoztató ismeretterjesztésre vállalkozik....
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ