A kibeszéletlen, intim történeteknek a kimondás az egyik legfőbb erejük. Évek óta jelen van az általad írt irodalomban ez a vonal – szülésről, női testről, anyaságról, meddőségről –, új tradíciót teremtve ezzel a kortárs irodalomban.

- Akár előző prózád, az Ikeranya, a Sovány angyalok is megosztó téma. A legújabb könyved regény, amely tulajdonképpen egy bűntény előzményeinek a kibontása. Főhősöd tanárnő, a szocialista iskola nehezen lázadó fogaskereke, ráadásul meddő. Hogyan alakult ez a történet? Úgy tudom, évek óta írtad.

- Hat évig dolgoztam a kéziraton, kisebb megszakításokkal. Időközben születtek az ikreink, az Ikeranya tulajdonképpen a regény megszakításának ideje volt. Sokan kérdezték, miről szól majd a könyvem? Újra az anyaságról? Igen, csak egészen más szemszögből. Hogyan éli meg egy nő, amikor nem lehet gyereke. Ráadásul a főhősöm tanítónő egy általános iskolában, a rendszerváltás idején vagyunk. Még elég magas az országban a születési ráta, mindenki bizakodik. Ha egy nőnek nem születik gyereke, nehezen fogadja el a környezete, még a családja is, és a férje is tragédiaként éli meg. Szerettem volna a mai kortól eltávolodni. A nemi szerepek és az anyaság is átalakulóban van, azt hiszem, anyáink és nagyszüleink generációját tisztábban látom – bár lehet, ez csak szemfényvesztés. A rossz házasságot egybetartó sötétebb erőket is könnyebben tudtam ábrázolni, amikor visszafelé tekintettem. Elvált szülőnek lenni komoly stigma volt, még az én gyerekkoromban is. Beírták az osztálynaplóba, bevésték az ellenőrző füzetbe. Egyedül nevelő anya alig akadt, és a meddőség tabunak számított, ha valaki nem szeretett volna gyereket, arról mélyen hallgatott. Egy tanárnőnek illett mintacsaládban élnie.

-  Az Ikeranyát Radics Viktória – nagyon találóan – „magzatprózának” nevezte el. Új könyved olvasásakor egyre az járt a fejemben, hogy ez meg egy „bántalmazó fejlődésregény” vagy „szocióregény”?

-  Szerettem volna a fájdalom és az önirónia hangját egyszerre hallatni. Az emlékezés lehetséges módjait kerestem, ebben előkelő helye van a sérelmeknek, a hidegebb beszédnek is, és persze az élethazugságoknak. Egy tragikus élet lebegett előttem. Évekkel ezelőtt egy újságcikkben olvastam az alaptörténetet. Lívia keresi az emlékeit, próbálja összerakni az élete kockáit, ez szerintem elég izgalmas – ugyanakkor ez egy kísérlet részemről, sok kidobott oldalam van. Bár bevallom, komoly mintáim is voltak, Szabó Magda Az őz című drámai emlékezés-regénye, és időközben elolvastam Mészöly Miklós Wimbledoni jácint című elbeszélését. Mindkettő nagy hatással volt rám. A sport hideg világáról, mint a jellem próbájáról is szerettem volna írni – Mészöly erről mesterien tudott, én a nőt, feleséget vagy kísérőt akartam a középpontba állítani. A szocializmusban kiemelt állami feladat volt a sportolók támogatása és tudatos nevelése, éveken át sportoltam. Anyukám, sőt dédszüleim is sportolók voltak. Még bőven a nyolcvanas évek világában jártam napi két edzésre. Öcsi a regényben atléta, én úsztam. Írás közben a sport, mint alakzat érdekelt, sűrű, metaforikus helyzete fogott meg. A csillogó siker és a komoly eredmények mellett Öcsi életében rengeteg kudarc és fájdalom van, egy bántalmazó házasságban él Líviával.

-  Meddőségi kezelés, örökbefogadás, a férjnek titkos gyereke van és szeretője is hozzá. Mindezek olyan helyzetek, amelyre nem lehet mást mondani, mint hogy, idézlek: „A bú otthon érzi magát nálunk.” Vagy azt, hogy: „Egyedül elszáradni is jobb, mint lefeküdni esténként a hideg házasságba.” Vajon ki lehet-e kecmeregni ilyen helyzetekből és hogyan? Merthogy nem érdemes benne ragadni, az bizonyos. Mennyire segíthet ebben az irodalom, egy könyv?

-  Úgy gondolom, a beszéd eleve segít. Szerintem minden házasság benne van ebben a könyvben, a boldog házasságok is. Miközben minden mondat csak irodalom. Igyekeztem helyzetekből, párbeszédekből, valós, megélt, vagy a környezetemben látott mintákból dolgozni. Nagyon örülnék, ha a könyv úgy is működne, mint személyes, intim terápia. Egyáltalán nincs ellenemre, ha valaki úgy érzi, nem tud kikecmeregni.

-  Az elbeszélés hangja nagyon érzéki, helyenként költői, különböző mélységeket és magasságokat jár be, közben sokszor nem hagyományos beszéd. Miből építkezik a prózanyelved?

- Nyelvi megfigyelések, rögzítés, és a saját hang keveredik benne. Spontán és tudatos egyszerre, nem nagyon látom kívülről, nekem ez egy természetes nyelv. Anyai nyelvem hagyománya. Van, aki szerint létezik női írás. A Sovány angyalokat végül hónapokon át csiszolgattam…

[...]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Szepesi Dóra, Konyv7.hu, 2015. június 4.