• Óvatos, ha szembejön vele egy tehetségtelen ember.
• Sok éven keresztül a tehetség leghalványabb jelét sem mutatta.
• Hihetetlen dolgokat ásott elő Gorkij életéből.
• Spiró szerint az élet vette el József Attila kedvét az élettől, ebben Németh László szemétkedése igen keveset számított.

Min múlik, milyen a viszonya a könyveivel? A Diavoliná-t szereti?

Azt hiszem, igen. Azért feltételes a mód, mert még nem tudtam elolvasni, ahhoz sok évnek kell eltelnie. Ha találok valamit, mint ezúttal Gorkij életében, amire ép elméjű ember nem számíthat, vagyis ha a történelemből olyasmit ások ki, ami engem megérint, van esélye, hogy a mű igaz lehet. Garancia persze nincs rá, menet közben sokszor el lehet rontani.

Tényleg írt Gorkij egy könyvet Makarenkónak?

Valójában ő írta meg az alapanyagból a Pedagógiai hősköltemény-t. Rengeteg szerkesztést vállalt ingyen, és sose bírta megállni, hogy ne úgy bánjon bárki másnak a kéziratával, mint a saját szövegével. Nem olvastam az eredeti kéziratokat, de hogy mindent átírt, amit odaadtak vagy elküldtek neki, azt szavahihető emberek tanúsítják, akik szerint Gorkij elképesztő munkabírású, nagyszerű szerkesztő volt, és éjjel-nappal dolgozott.

A regény szerint Gorkij menekült a valóság elől, miközben őt tekintik az orosz realizmus atyjának.

Az orosz realizmusnak rengeteg atyja van, Puskinnal, Gogollal kezdődött még a romantikában, és rengetegen folytatták Salamovig és tovább. Gorkij úgy gondolta, jobbá kell írni a valóságot annál, mint amilyen, és ezt a nézetét különböző életkoraiban sokszor elismételte. Ebbe belefér a valóság meghamisítása is. Az Éjjeli menedékhely-ben a Luka nevű híres szereplő kifejezetten arra szólít fel: hazudjunk szebb világot a nyomorultaknak, hogy képesek legyenek elviselni az életet.

Gorkij az életében is, a műveiben is igyekezett feloldani a konfliktusokat, ami elég bizarr törekvés valakitől, aki drámákat ír. Különös képlet, nincs hozzá hasonló sem előtte, sem utána. Olykor belehatolt az élet sűrűjébe, de sültrealistának azokat a műveit sem nevezném. A sültrealista alkat inkább én vagyok.

Ha csak a könyvből indulunk ki, a politikában sem félt konfrontálódni.

Bátor ember volt, emiatt a cárizmus alatt többször lecsukták és száműzték. A 17-es forradalom után ő volt az első, aki a szovjetrendszerről megírta a legkínosabb igazságokat. Nagyon mély tapasztalata volt gyerek- és fiatalkorából, hogy az ember élete eleve nyomorult, és erről sokat írt, amíg el nem kezdte dicsőíteni a sztálini Szovjetuniót. Ő alkotta meg a világirodalom első egzisztencialista elbeszélését, Az áruló-t. Ezzel húsz évvel megelőzte Camus Közöny-ét.

Miért éppen Gorkijt választotta?

Annyira szélsőséges a karaktere és a pályája, annyira elképesztő a korszak, amelyben élt, hogy úgy éreztem, érdemes megírni. Igen kalandos volt az élete, a korszak pedig maga a téboly. Ilyen témát nemigen szabad kihagyni.

Lipát ön találta ki, ugye?

Nem tudtam volna kitalálni. Valóban élt, és úgy hívták, mint a regényben.

Egy nő, aki cselédből lesz orvos a századforduló Oroszországában? Mindent olvasott, mindenkit ismer, helyben átlát Leninen és a szocializmuson?

Nagyszerű asszony lehetett. Már dolgoztam a regényen, amikor rátaláltam Gorkij levelezésében, amit sok kötetben adtak ki az elmúlt évtizedekben. Lipa ezt mondta, Lipa azt csinálta, Lipának az volt a véleménye, Lipának is hoztam valamit Londonból, édes Lipa, drága Lipa. Nem árt, ha ilyenkor az ember megnézi az összes hozzáférhető forrást. Lipát Andrejeva, a sztárszínésznő, Gorkij kedvese vette magához egykor cselédnek, és hamarosan a társalkodó- és barátnője lett, mert Andrejeva rögtön felfedezte a rendkívüli intelligenciáját. Vitte magával a legmagasabb körökbe is, a cári udvaroncok és a forradalmárok közé egyaránt.

[...]

A teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Eesze Dóra, Origo.hu, 2015. július 22.