Csodálatos szenvedő szerkezet (Népszabadság)
(kiadvány: Aludnod kellene)
Ezen dolgozunk. Hogy az igazi szenvedést, az eseménytelenséget, a megálló időt, a szürke reggelt, nappalt, estét csak könyvből ismerjük meg. Igyekszünk nem gondolni arra, hogy a könyv többnyire élményekből táplálkozik, a valóság az alap. Nekünk elég ez a fotelvalóság, fűtött szobában, sárgás fényű lámpánál, papírlapokat forgatva. Nekünk írták ezt a csodálatos könyvet is, Aludnod kellene címmel. Hogy ne kelljen kimenni a terepre, a telepre, a Féllábú, a Tüdőbajos, Tatár Pista meg Gulyás Feri közé, hogy az együttérzést biztonságos helyről gyakorolhassuk szenvtelen, de választékos mondatok lapszéli megjelölgetésével. Így élünk? Nem, nem, dehogy, ők élnek így, közös hazában, közös nyelven, de másik világban, párhuzamos valóságban. Bizonyos szempontból, hát igen, mestermű az Aludnod kellene. Állóképekben remekel, fényképek kerülnek egymás mellé, és hiába látjuk, hogy a fényképen belül azért van némi mozgás, azért fénykép, ránézünk, látjuk, hogy szürke, látjuk, hogy szépen komponált, és a fény is mindig jó irányból érkezik, hogy meglássuk, amit meg kell látnunk, Gulyás Feri elveszített műfogsorát, Harangozó Pali mankója végéről a lekopott gumibütyköt, az emberevő szelindekeket, elhagyott szemüvegeket, eldobott gumiabroncsokat. Elhajított életeket leginkább. Élnek-e, halnak-e, tulajdonképpen mindegy. Néha erre ők is rájönnek, és akkor elindulnak dróthurokkal kezükben a padlás felé. [...] 2015-09-15 20:07:50
|
|