Tudják, mi az a Fibonacci-számsor? Ha nem, érdemes továbbolvasni, mert szükséges némi ismeret, hogy eligazodjunk Krasznahorkai László új kötetében, amelyben nem emberek a főszereplők, mégis róluk szólnak a történetek.

Fibonacci nevét és a Fibonacci-számokat a Da Vinci-kód tette ismertté. Mármint a nem matematikusok körében. Hiszen a matematikusoknak kutya kötelességük ismerni a középkor legeszesebbnek mondott matematikusának nevét, tudniuk kell, mi fán terem a rekurzív sorozat.

Fibonacci Pisában született, szobra áll a tornyáról elhíresült városban, ismerik Leonardo da Pisaként is. Nevét arab mintára képezte ? Bonacci fia ?, mivel kereskedő apját üzleti ügyei, amikor fia gyermek volt még, Algériába szólították, így a kis matematikazseni Bugiában nőtt fel (ma Bougie), és amint visszakerült szülőföldjére, azon iparkodott, hogy az arab számokat bevezettesse. A korabeli feliratok elárulják, hogy nem járt nagy sikerrel, bár könyve, a Liber Abaci, vagyis Az abakusz könyve olvasott mű volt. A címe félrevezető, hiszen éppen az abakusz ellenében íródott, egy könnyű számolási rendszer bevezetését propagálva. Bemutatja e könyv a modus Indorumot (az indiaiak módszerét), ezt ismerhetjük ma tízes alapú, helyi értékes, vagyis hindu-arab számrendszernek.

A szerző a róla elnevezett híres számsort a következő feladattal illusztrálta: hány nyulunk lesz egy év alatt, ha van egy nyúlpárunk, és tudjuk a következőket: a nyulak két hónap alatt érik el azt a kort, hogy ivadékokat hozzanak a világra, és ezt követően minden pár minden hónapban egy új párnak ad életet. Az első hónapban tehát egy nyúlpárunk van, a másodikban is, hiszen még nem nemzenek, a párok száma a harmadik hónapban lesz kettő, az ötödik hónapban már öt párunk van, hiszen lett egy újabb ivarérett pár, a következő hónapban a párok száma nyolcra növekszik. Az egyes hónapokhoz tartozó nyúlpárszámok 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34? ? e számok alkotják a nevezetes Fibonacci-számsort. A sorozat tehát úgy állítható elő, ha figyelembe vesszük, hogy a harmadik elemtől kezdve bármely elem az előző kettő összege. A sorozat első két elemét azonban meg kell adni. Ez a pisainál: 1.

A Fibonacci-sorozat ? hogy még egy kicsit jobban értsük, mit keres egy Krasznahorkai László-novelláskötet ajánlójában ? baráti, meghitt kapcsolatban van az aranymetszéssel. A Seiobo járt odalent rejtélyes címet viselő kötetben a fejezetek száma nem az értelemszerű 1, 2, 3 stb., hanem 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34, 55, 89, 144, 233, 377, 610, 987, 1597, 2584. Azért is éppen ennyi, mert akárcsak a Fibonacci-számoknál, e kötetben is a harmadik elemtől kezdve bármely elem egyenlő az előző kettő összegével.

Az is állítható, hogy a második elemtől kezdve bármely eleme a két szomszédos elem mértani középarányosa: vagyis Krasznahorkai László legfrissebb novelláskötetében a novellák közt rejtett összefüggések is vannak. Egyes epizódokból a szereplők átjárnak más epizódokba, és a témák is összekapcsolódnak, összeillenek. Ha az egyik novellában a főhőst egy kulturális tárgy gyilkosságra ösztökéli, egy másikban egy meditációs objektum (Hamvas Béla nevezte az életünkre és gondolkodásunkra jelentősen kiható kulturális tárgyakat meditációs objektumnak) éppen megmenti a lelkét a kárhozattól.

A kötet, ha regényként olvassuk, egyáltalán nem pozitív végkicsengésű: hihetjük a kötet végén azt is, hogy kultúra ide vagy oda, a kárhozattól semmiképpen sem menekülhetünk. A novellák mindegyik hőse egyedül marad. Ha továbbgondoljuk, amit Krasznahorkai állít, arra is juthatunk, hogy nekünk sincs sem mentségünk, sem menedékünk a kultúrában: végzetesen egyedül hagy az ő könyve is. Vagy ez még inkább. Hogy pontosak legyük. A számsort ugyanis lehetne folytatni. Mi lehetünk a következő elem. A Fibonacci-sor végtelen.

Krasznahorkai mindenesetre abból a romantikából származó tézisből indul ki, hogy a nagy művészet hat az életünkre. Az Akropoliszra felsétáló turista, akinek élete nagy vágya volt, hogy feljusson oda, leérkezve (fenn nem látott semmit, mert annyira délcegen, kihívóan sütött a nap) úgy lép le az útról, hogy rögtön keresztülmegy rajta egy teherautó. Egyértelmű, hogy az Akropolisz volt a sorsa, ezért a pillanatért élt. Köze van az athéni műemléknek a halálához. Csak annak van köze.

A novellák eligazítanak bennünket a középkori táblafestészetben, az egyik hőse Zeami, az egyik legnagyobb nószínész-dinasztia tagja, egy másiké az ikonfestészet (egy Rubljov-ikonmásolat), egy harmadiké a nómaszk készítője, egy negyediké a barokk zene (pontosabban egy őrült barokkzene-rajongó), egy másiké az Alhambra, amelynek nem tudjuk az építőjét: a novellák főszereplői nem alakok, emberek, hanem egy-egy művészeti tárgy, egy-egy művészeti ág, egy-egy kifejezési forma. Ezekről ? a főszereplőkről ? igen sokat megtudhatunk Krasznahorkai Lászlótól. A szerző ugyanis rendkívül tájékozott a főszereplők életében. A hosszú Krasznahorkai-mondatok csak ritkán akadnak meg, és ha megakadnak is, érdeklődésünk könnyen továbblendíthet az irgalmatlan mondatok nehézségein.

Izgalmas könyv Krasznahorkaié, érezzük, hogy valahová el fogunk jutni a szerzővel, és tartunk tőle, már ez elején, hogy pontosan tudjuk, hová: a művészetben nincs megváltás. Az égiek megértésében segít. De a magunk megértésében nem. Ezért ? mert ez a tanulság ? hiányzik az emberi alak, az emberi arc ebből a könyvből.

Forrás: zona.hu/Kolozsi László