A Magvető Kiadó antológiájában huszonhat kortárs magyar író művét olvashatjuk a rockról. A rock, azon kívül, hogy örök és elpusztíthatatlan, 33 neve volt és nem egy tánc, sokaknak nemcsak zenei stílus (Bakos: ?az 1950-es években az USA-ban kialakult lüktető, kemény ritmikájú, erősen szinkopált, könnyű- és tánczenei stílus; változat a beat, a country, a rock and roll stb.?), hanem életforma is. A ?novellákat? a szerzők rockhoz/beathez/könnyűzenéhez kötődő írásaiból Békés Pál és Tóth Krisztina válogatta.

?Pocsolyába léptem,
Sáros lett az új cipőm?? (Takáts Tamás Dirty Blues Band: Pocsolyába léptem)

?olvastam a kilencvenes évek első felében egy szakmunkásképző iskolapadjába bevésve/-hasítva. A rock azonban nemcsak a legfiatalabb nemzedék szemléletformáló műfaja, hanem a korábbi generációk zenei ízlésébe, sőt életmódjába is belehasított. A kötet írói zömmel a kortárs irodalom elismert alakjai, így az antológia azoknak is érdekes lehet, akik szimplán a szerzők újabb műveire kíváncsiak, és azoknak is, akiket inkább a rockhoz/beathez kapcsolódó szépirodalom foglalkoztat. A legnagyobb műélvezők pedig egyértelműen azok lehetnek, akik az irodalmat és a hasítást egyaránt kedvelik. Sokan vagyunk.
Mivel a legfiatalabb és a legidősebb szerzőket olykor egy emberöltő választja el, egészen másként tekintenek a rockra is. Ebben nem a rendszerváltás a vízválasztó, a határok lebontása sokkal korábban megindult, először csak az éterben, nyugati rádióadók, majd a lemezek betévedése útján. A nyolcvanas években pedig valamennyire kinyílt a nyugati világ, alkalomadtán ? óriási valutakerettel! ? kijuthattunk a világ szabadabb felébe, s akár német és angol nyomású (azaz nem jugoszláv és indiai) fekete lemezeket is behozhattunk ? noha alaposan átnézték a kollekciót a határon. És elkezdtek szállingózni a rockcsillagok is Magyarországra. Tehát egészen másként tekint például az 1974-ben érettségizett Békés Pál a rockra, amikor felvételire készülés ideje alatt egy lakásban két ?használható? lemez volt, a Dark Side Of The Moon a Pink Floydtól és az Abbey Road a Beatlestől, mint az 1972-ben született Demény Péter. Az egyik fiatal nemzedék botrányos minőségű, sokszor zavart rádiófelvételekkel, kócos magnószalagokkal, az angol nyelvvel, valójában egy egész rendszerrel küzdött, az újabb már az MTV-n, mp3-on, YouTube-on elér szinte minden zenét ingyen és különösebb megerőltetés nélkül. Ez a generációcsúszás teszi kicsit hektikussá, de érdekessé is a kötetet. Hiszen amíg az egyik írásban egy bújtatott félmondat Cseh Tamás szeretetére utal (ott én elszúrtam?), addig egy másikban a szerző számára az énekes egy érthetetlen, a régi rendszerből ottragadt regős. Az is pikáns, hogy míg saját szerepéről, zenekaráról ír Bárdos Deák Ágnes, addig egy másik elbeszélésben a rajongóra, későbbi szerzőre ?buja mosollyal néző? ikon.

?A rock and rollt mindig is viccnek tartottam? (Kurt Cobain)

A hektikusság egyébként végig érvényes a kötetre. A verlaine-i ?egy jó kaland legyen dalom? iránymutatásnak kétségkívül mindegyik mű megfelel. Nagyon jó novellák olvashatók Dragomán György (Hevimetál), Kiss Ottó (Mobil), Békés Pál (A Hold túloldalán), Garaczi László (Hasítás; bár az utolsó mondata nekem Örkényt idézi: ?És most viszi? ? A végzet) Salamon András (Pudligárok) és mások tollából, nagyon mély, mint mindig Tóth Krisztina (Doors), podmaniczkys Szilárd, aki nem hazudtolta meg magát (?Én még nem hallottam, hogy pálinkával leszúrtak volna valakit? ? Képzelt riport) és így tovább. A legtöbb novella valóban a rockról szól, de olyan is akad, amelyik csak felületesen érinti, amelynek csak ürügy. És vannak kakukktojások, több szempontból is. Alig fér bele a szűken értelmezett novella kereteibe a monografikus, önéletrajzi ihletésű Bárdos Deák Ágnes-írás a Kontroll Csoportról és holdudvaráról (A rock ?n? roll Jeanne d?Arcja), elméleti igényességű és alapos Esze Dóráé (Ha nem ég a villany, kevésbé veszélyes). De Ági más szempontból is kakukktojás, hiszen nem elsősorban író, ahogyan, ha jól sejtem, Szüts Miklós sem. Így az alcím kicsit sántít. Jó lett volna, ha a szerzőkről néhány sort, a legfontosabb adatokat lábjegyzetben vagy a kötet végén olvashatunk, így utóbbi festőművész kiléte is egyértelmű lenne, vagy például az Erdélyben született Demény utalása a ?forradalomra? nem ütne szöget senkinek se a fejébe.
Talán a legfiatalabbaknak nem mond semmit, de telitalálat a borító. A bakelitkorszak magyar kislemezeinek (40 forintba kerültek sokáig a Kádár-korszakban) borítóját idézi elénk Baranyai András a tőle megszokott minimalista, de annál frappánsabb ötletével. A kötet jó ? olykor felhőtlen, olykor kevésbé könnyed ? szórakozást ígér a zenét és az irodalmat kedvelőknek, és sajátos fényt vet a félmúlt hétköznapi történelmére.

Forrés: Rocka Billy/papiruszportal.hu