Ez biztosan az év egyik legjobb könyve; de több is annál: sokáig, nagyon sokáig forgatják és idézik majd.

Benne van a 20. század második felének egész magyar irodalma, művek, alakok, az irodalom működése, viszonyok és kényszerek – mindaz, ami (a művek mellé, körítésnek és olykor magyarázatnak) izgalmas lehet.

Az alany pedig, aki mindezt közvetíti, ideális: nem alkotó, aki hiúságában esetleg önmagát tenné a középpontba, fontos résztvevő, mégsem főszereplő, nem is intrikus és nem is kívülálló: szerkesztő, irodalomtörténész, kritikus – és páratlan társalgó, remek memóriájú társasági ember. Az Isten is emlékiratírónak teremtette – csak hát, sajnos, nemigen akaródzik neki megírni az emlékiratait.

Réz Pálról van szó, aki nagyon sokáig volt a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője, aztán meg a Holmi egyik alapítója és megszűnéséig motorja, mozgatója, emblematikus alakja. Aki személyesen nem ismeri is, hamar megérzi: Réz nagyszerű csevegő, bájos és nagy tudású ember, akit öröm hallgatni; mindig remekül jellemzi az embereket és szituációkat, akikről-amikről beszél. Olykor kicsit gonoszkodik, de mindig kiegyensúlyozott (még Rákosiról is van egy-két jó szava, mert sok nyelven beszélt). Érezhetően kidolgozott, sokszor elmondott történeteket mesél, csak most (többé-kevésbé) időrendi meg tematikus rendben, összefűzve, a kérdező Parti Nagy Lajos finom irányításával.

Mert a Bokáig pezsgőben voltaképpen beszélgetőkönyv: alapja az az interjúsorozat, amelyet a (hajdani) Magyar Rádió felkérésére, az azóta elhunyt Szebenyi Cecília szerkesztésében Parti Nagy készített Rézzel. S minthogy Réz azóta is vonakodik megírni memoárjait, abba azért belement, hogy ez a kötet összeálljon és megjelenjen. Akinek nincs szerencséje Réz csodálatos sztorizásait élőben hallgatni, vagy elmulasztotta a rádióműsort, most megkapja egyben, írásban – és mindörökre – ezt a hihetetlenül élvezetes könyvet. Amelynek segítségével – ismétlem – jobban megismerjük az egész elmúlt század második felét, a kultúra legfontosabb szereplőit, s valamennyire a műveket is: nélkülözhetetlen, alapvető mű.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kálmán C. György, Magyarnarancs.hu, 2015. nov. 18.

Megjelent a Magyar Narancs 2015/44.számában.