Cormac McCarthy nagy ívű Határvidék-trilógiájának lezárásában, A síkság városaiban John Grady és Billy sorsa összefonódik. A ciklus korábbi köteteihez hasonlóan most is az állandó keresés mozgatja a cselekményt: a western romantikáját hírből ismerő cowboyok önként vállalják a civilizációból való számkivetettséget, és a régmúlt idők legendáinak nyomdokán kutatják a függetlenség ígéretét.

 A Vad lovak önfejű álmodozója, John Grady Cole és az Átkelés sokat próbált, túlélő hőse, Billy Parham sorsa egy mexikói farmon fonódik össze, ahol mindketten cowboyokként keresik boldogságukat. A síkság városai két, folytathatatlannak tűnő történetet fűz tovább, ahol John Grady és Billy tettei is az előzményekben bemutatott cselekményre rímelnek, erősítve azt az érzést, hogy McCarthy világa változatlan és örök: John Grady újfent egy veszedelmes szerelemmel vívja ki maga ellen a sorsot, az epilógusban pedig Billy élete gazdagodik próféciajellegű párbeszédekkel.

John Grady és Billy is egy romantikus, szabad vadnyugati élet, a régi értékek megnyugtató melegsége után kutatnak, a tábortűz mellett mesélő idős cowboyok mítoszaihoz hasonló életútról álmodnak. Az 1950-es években játszódó történetben végig érezhető az elveszettség. A hősök ráismernek arra, hogy a világ megváltozott, de a komfortzónából kilépve a mexikói határ túloldalán még léteznek azok a farmgazdaságok, ahol ló és lovas a természettel közös harmóniában élheti mindennapjait. Ilyenformán nemcsak az Egyesült Államok és Mexikó határát lépik át, hanem tér és idő, a megálmodott és a megtapasztalt élet határait is, ahol szabadság, szerelemvágy, erények és harmónia kerül szembe barbarizmussal, hiedelmekkel, bűnszervezetekkel és áttörhetetlen hierarchikus viszonyokkal. A vágyott világ romantikus váza és a valóság átláthatatlan, kegyetlen és aljas szabályrendszere között tátongó szakadék pedig áthidalhatatlan.

„Nem fáj annyira. Holnap már fájna. De nem lesz holnap.”

McCarthy szerint az igazi irodalom az élet és a halál témájával foglalkozik, így természetszerű, hogy A síkság városai is azokat az eseményeket és döntéseket mutatja be, amelyek gyökeresen megváltoztatják a szereplők életét. Történeteiben a hősök nem azt kapják az élettől, amit megérdemelnek, hanem amit a saját döntésük eredményez. Nincs isteni igazságszolgáltatás, nincs megváltás, és mire felismerik azt, mennyire apró szereplők a végzet kezében, csak egyetlen reményük marad: a halálon túli megbocsájtás. Jelzésértékű, hogy a Határvidék-trilógia tételmondatát Eduardo, a strici fogalmazza meg: „Az emberek kialakítanak magukban egy képet arról, hogy milyen lesz a világ. Mi lesz a helyük abban a világban. A világ ezerféle módon alakulhat számukra, de létezik egy világ, ami soha nem fog megvalósulni, és ez az a világ, amit megálmodtak.”

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Rókus Ákos, Filmtekercs.hu, 2015. nov. 20