 Babiczky Tibor: „A katarzishoz szükség van tragédiára” (Litera)
(kiadvány: Kivilágított ég)
Az esetek többségében ritmust hallok – még ha éppen tört vagy szabálytalan ütemeket is –, magyarán, a forma adja magát. Azzal pedig nem szoktam foglalkozni, hogy divatosnak számít-e. − A legújabb, Kivilágított ég című kötete kapcsán Babiczky Tiborral beszélgettünk. Előző kötetedben, A jóemberekben egyértelmű az angolszász líra, valamint folklór hatása, és az ezzel való stíljáték. A Kivilágított ég esetében beszélhetünk efféle markáns hatásokról? Babiczky Tibor: Nem. Reményeim szerint annyi történt, hogy az úgynevezett alanyi és balladai szál egybeolvadt. Főként kötött formában írsz, pedig a fiatal magyar költészetben erre ritkábban látni példát… Legalább annyi szabadvers van a kötetben, mint amennyi kötött. Az esetek többségében ritmust hallok – még ha éppen tört vagy szabálytalan ütemeket is –, magyarán, a forma adja magát. Azzal pedig nem szoktam foglalkozni, hogy divatosnak számít-e. Az új verseskötetedben dominálnak az égitest-motívumok: Nap, Hold, Szaturnusz, sőt, az égbolt maga a kötetcímben is szerepel. Ezen kívül a fény-árnyék ellentét, valamint a sötétség is visszatérő motívumai a kötetnek. Mennyire volt ez tudatos a kötet megírása során, illetve mi ennek a jelentősége? Ha valami foglalkoztatja az embert, azt – ösztönösen is, mindenfajta tudatosság nélkül – igyekszik minél több oldalról megközelíteni. Szóval, tudatosságról nem nagyon számolhatok be. Kíváncsiságról meg némi rögeszmésségről annál inkább. Az „égi jelek”, illetve két vers – a Napkeleti utazás és a Napnyugati utazás kapcsán bibliai áthallásokat véltem felfedezni, nem is beszélve arról, hogy az ég kapcsán a mennyországra is asszociálhat az olvasó. Lehetséges ilyen jellegű utalásrendszeren keresztül is olvasni a szöveget? [...] 2015-12-09 16:33:07
|
 |
|
