Könyörtelen (nem)emlékezés (Félonline)
(kiadvány: Elégiazaj)

„Aztán kiábrándítóan
világos lett ismét.”

Tavaly megjelent esszé- és kritikakötete (Kíméletlen szentimentalizmus), illetve novelláskötete után (A fiúk országa) Krusovszky Dénes ismét versekkel jelentkezik, ebből a műnemből szám szerint az ötödik gyűjteménnyel. Utolsó felnőtteknek szánt kötetét, A felesleges partot nem övezte egyértelmű ováció, talán ez is közrejátszott abban, hogy négy évet kellett várnunk a folytatásra. Megérte.

A mottónak választott két sor valójában egy teljes vers, A szigligeti parton a strandolók között egy apáca is végignézte a napfogyatkozást (1999. augusztus 11.), amely egyrészt nagyjából-egészében érzékelteti a teljes kötet hangulatát, másrészt félreérthetetlenül megmutatja, mekkora erővel és tehetséggel használja Krusovszky a sűrítés eszközét. Mindössze öt szóban képes hatalmas csalódottságot, megrendülést, cselekvésképtelen beletörődést kifejezni.

Ez a vers jóval több, mint amennyinek első pillantásra látszik. Az 1999-es teljes napfogyatkozás Magyarországon sok ember számára meghatározó élmény, maradandó emlék volt, hiszen sokunk életében ez az első és valószínűleg az utolsó, amit innen láthattunk (az előzetes számítások szerint legközelebb 2081-ben lesz). Közösségi és egyéni emlék tehát egyszerre.

Az apáca kiemelése pedig természetesen azonnal vallási asszociációkat generál. Ugyanakkor a napfogyatkozás jelenségét és a vallást, és ezáltal nyilván a történelmet is, egymáshoz társítani, messzire vezető kapukat nyit meg. A napfogyatkozások történelmi magyarázatai, feljegyzései rendkívül érdekesek. Az ókorban például csak a mezopotámiai papok és a görögök ismerték fel, mi történik valójában, a Távol-Keleten, Amerikában, még a Római Birodalomban is rettegték a sötétséget, és különböző elméletekkel próbálták magyarázni a történéseket (pl. egerek rágják a Napot vagy egy sárkány falja fel), illetve zajjal, lármával igyekeztek elűzni a fenyegető lényeket. Annak ellenére viszont, hogy bizonyos népek már az ókorban megmagyarázták a történéseket, a keresztények például még a középkorban is a templomokba gyűltek és félreverték a harangokat, hogy a sátáni erőket elűzzék, sőt a magyar nép körében még a 18–19. században is éltek olyan hiedelmek, hogy a markoláb falja fel a Napot/Holdat. Ami egyértelmű és nagyrészt közös a különböző népek egymástól függetlenül létrejövő szokásai között, hogy félelem kísérte a fényt eltemető homályt, az emberek visszakívánták a világosságot.

Ezzel szemben Krusovszky versében épp a sötétség lesz üdvözített, és a világosság visszatérése ábrándít ki. A mai korban természetesen érthetetlen is lenne riadalmat érezni egy tudományosan megmagyarázott, rövid ideig tartó égi jelenség hatására, ugyanakkor valószínűleg nem is csak arról van szó, hogy „az élet nehéz”. A sötétséghez nem csupán a rettegést és a bizonytalanságot kapcsolhatjuk, hanem a változást is – ez nyugszik az olyan gondolatok mélyén, mint hogy „holnaptól minden más lesz” vagy hogy „aludjunk rá egyet”. A sötétség: lehetőségek tárháza. A vizsgált versben azért a kiábrándulás, mert mikor visszatér a fény, a változatlanság tárul fel. Mindenképpen meg kell említeni továbbá a Csengery utca, ott érjen el című verset, amelyben az éjszaka sötétsége szintén áhított állapotként, sőt talán afféle megváltóként tűnik fel, akihez fohászkodik a lírai én.

„Kell egy kis idő nekünk, ne indulj még,
sötétség, amíg felkészülünk,
hogy ismét ott álljunk majd a szürke fényben,
amiben napjaink telnek, sötétség, ne menj.” (41.)

A kötet két fő ciklusra oszlik, A madarak ellenre és a Vonulásra, éles határvonalat viszont nem lehetne vonni közöttük. Az átjárást főként az Elégiazaj című versek biztosítják, amelyek mögött a szám csupán azt jelzi, hányadikak a kötetben. Tehát míg a címük eleje alapján egy külön ciklusnak is feltételezhetnénk őket, a számozás azt mutatja, hogy teljesen belesimulnak a gyűjteménybe. Ezenkívül említésre érdemes, hogy mindkét részben szerepel egy-egy Mottó című vers is, egy-egy idézet John Ashberytől és Erdély Miklóstól – ezek érdekessége, hogy nem a szokásos paratextuális módon, a ciklusok elején jelennek meg, hanem azokba belesimulva, tulajdonképpen versekként.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »


Forrás: Schelhammer Zsófia, Félonline.hu, 2016. jan. 5.

2016-01-05 15:46:13
Nobel-díjas írónk, Kertész Imre munkásságának sokféle irányból történő megközelítéseit tartalmazzák a kötet tanulmányai. A szerzők meggyőződése szerint Kertész maga semmit sem akart...
Fordította: Benczik Vilmos, Csuday Csaba, Dely István, Kutasy Mercédesz, Litvai Nelli, Nagy Mátyás, Scholz László, Szőnyi Ferenc
Macondói és más történetek
Gabriel García Márquez novelláiban különcök és átlagemberek végtelenül szomorú, teljesen hihetetlen és nagyon ismerős történeteit követhetjük. A szerző képes rá, hogy kiszakítson térből...
Hold-mezőben, Kancsali utca 3. szám alatt lakik Amália, a világ legszomorúbb boszorkánya, aki azt meséli el nekünk, hogyan telt élete első száz esztendeje: hogyan rendezgette pöttyösbögre-gyűjteményét,...
Kner Piroska a Gyomai Kner Nyomda alapítójának, Kner Izidornak volt a legfiatalabb húga. 1877-ben született Gyomán, élete nagyobb részében háziasszonyként élt Rákosligeten. 1915-ben, a kor...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ