Keresztesi József eddig többnyire dalszövegeiről, kritikáiról volt ismert, de nemrég a Magvető Kiadónál megjelent Mit eszik a micsoda? című gyerekverskötete a műfaj legjobbjai közé teszi őt. A kötet keletkezéséről, arról, micsoda is a jó gyerekvers, illetve vers és gyerek viszonyáról is beszélgettünk vele.

Komoly ember miért vetemedik arra, hogy két kritikakötet és egy Rubin Szilárd-monográfia után gyerekverseket írjon?

Tulajdonképpen nem a saját ötletem volt. Elekes Dóra tette föl a kérdést 2011 tavaszán, hogy volna-e kedvem kisgyerekek számára verseket írni. Akkortájt ő egy gyerekkönyv-kiadónál dolgozott, és tervbe vettek egy kicsiknek szóló verses leporellósorozatot, ehhez kerestek szerzőket. Ez a sorozat végül nem látott napvilágot, de a felkérés nyomán születtek meg azok a négysorosok, amelyek később a könyvemben is helyet kaptak, egy közös cím alatt. Szóval én a gyerekkönyvszerzőknek nem ahhoz az alfajához tartozom, akik a saját gyerekeik számára kezdenek írni. Ha volt valami előzménye a dolognak, akkor azok már inkább a dalszövegeim, amelyek a JAK-füzetekben jelentek meg 2009-ben: Dóra ismerte ezeket, és ennek kapcsán jutottam az eszébe.

Mennyire volt tudatos, hogy ebből idővel kötet lesz? Milyen elv befolyásolta a szerkesztést, maradtak-e ki versek és miért?

A rövid versikék után hosszabbak is kezdtek születni, és gyanítható volt, hogy előbb-utóbb össze fog állni egy kötetre való. 2012 őszén az addig elkészült anyag alapján a Magvető rábólintott a kiadásra, de attól kezdve lelassultak az események. Azt találtam ki ugyanis, hogy a kötet felét egy hosszabb, Anyegin-strófában írott verses mese fogja kitenni, aztán ezzel persze nem haladtam abban a tempóban, ahogy azt elképzeltem. Ahányszor megkérdezték, hogy hol tartok vele, mindig azt válaszoltam, hogy a harmada még hátra van; ha most megkérdezed, akkor most is ugyanezt fogom válaszolni.

Versek ilyenformán nem maradtak ki a kötetből, sőt, igyekeztem mindent összeszedni, mert attól tartottam, hogy túl vékony lesz az anyag. Ami az illeti, még a kisebbik lányomtól is kölcsönkértem egy verset. A fiókból pedig előkapartam mindent, ami szóba jöhetett – a Utazás a piros traktoron című Edward Lear-hommage például nem is gyerekversnek indult. Annak idején hazánk EU-csatlakozásának az alkalmából született, a Litera felkérésére, és ebben a minőségében kapott helyet 2004-ben az Eurovízió című antológiában. Kihagyni tehát nem hagytam ki semmit, legföljebb olyan töredékeket, amelyek egyelőre megmaradtak kidolgozatlan ötleteknek. A szerkezet fő elve egyébként az volt, hogy a rövidebb, egyszerűbb négysorosoktól haladjunk az összetettebb versek felé.

A nagy pudingvadászat munkacím hogyan változott át egyszer csak Mit eszik a micsoda? kötetcímmé?

Szerepel ugyan egy pudingvadászatról szóló vers a kötetben, de ezt eredetileg arra szántam, hogy felvezetőként vagy összekötőként szolgáljon a hosszú verses meséhez. Az igazi pudingvadászat ugyanis majd abban veszi a kezdetét. Amikor tehát eldőlt, hogy csak a versek fognak megjelenni, a verses mese nem, A nagy pudingvadászat kötetcím okafogyottá vált.

Gondolom, kritikusként van elképzelésed arról, hogy körülbelül milyen a jó gyerekvers, milyen feltételeknek kell teljesülnie egy jó gyerekversnek. Írás közben ez a meglévő tudás nem okozott hátrányt?

[...]

A válasz és a teljes interjú itt olvasható »

Forrás: Ayhan Gökhan, Üveghegy.com, 2016, febr. 22.