Szaniszló Judit első kötete, a Beenged a mindennapokból alkot ellenállhatatlan költészetet.

Hosszú ideje tart a vita, vajon az internet képes lehet-e teret adni a magas művészetnek, vagy a világhálón szükségszerűen a silány, tömegfogyasztásra szánt termékek érhetők el. A kérdés persze nemcsak eldönthetetlennek, de sokszor értelmetlennek is tűnik, ha arra gondolunk, a közönségnek mindig időre van szüksége, hogy belakja az új tereket.

De mi történik akkor, ha felbukkan egy alkotás, amely páratlan stílusérzékkel ötvözi a fenti vitában szembeállított elemeket? Amikor egy szöveg az internetes tartalmak könnyed nyelvén beszél olyan témákról, amelyeket a magas művészet eszköztárával szoktak megjeleníteni? Szaniszló Judit Beenged című, a Magvetőnél frissen megjelent kötete ugyanis éppen ezt teszi, vagyis ennél sokkal többet: új kifejezési módot talál. Közérthetően, a minket körülvevő közeg nyelvén tesz fel súlyos emberi kérdéseket. Ez a határsértés egyben a határok meglétét is jelenti?

„Szocreál vasárnap: macinaci, fürdőköpeny, fejen a törülközőturbán, bal kézben sör. Sörségét tekintve közegbarát, típusát tekintve közegidegen (Heineken). Jobb kézben felső kategóriás fokhagymás parasztkolbász, hón alatt Szatmár befőttesüveges Aranya – valami eszméletlen finom csemege-bébiuborka –, fülem mögött libazsír és fokhagymakrém. Boldog böfögésem arisztokratikus. Otthon vagyok. Íme, hát megízleltem hazámat.”

Szaniszló Judit 2002-ben kezdte el megjelentetni online bejegyzéseit. A Zetor Leila álnéven írt szövegek a Combfiksz, majd a Neszharisnya blogon jelentek meg, 2005-ben elnyerte a Goldenblog-pályázat közönségdíját. Három évvel később az Örkény színházban készült egyfelvonásos dráma a műveiből (amelyet Grazban is bemutattak), és ugyanebben az évben kezdett el publikálni irodalmi folyóiratokban.

Tavaly decemberben neki ítélték a még kötet nélküli szerzők elismerését, a Petri György-díjat. Amely egyben az első kötet kiadását jelenti, ez lett a Beenged.

A könyv első ránézésre néhány versből és jó pár novellából áll. De ha jobban belemerülünk, rádöbbenünk, Szaniszló Judit valójában és elsősorban költő, mindegy, milyen formában jelennek meg alkotásai. A szövegek ritmusa, a refrénként visszatérő gondolatok, a hétköznapi tapasztalatból általános érvényű igazsággá sűrített jelenetek, az elemi erejű képalkotás kétséget sem hagynak afelől, költészettel van dolgunk.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Mno.hu, 2016. ápr. 1.