Vitray Tamás hangja. Az a kedves nagypapás hang, amivel mesél, na, arról marad le mindenki, aki elolvassa és nem hallgatja a tévés Kiképzés című könyvét. A hangoskönyvben sokkal jobban átjön, ahogy meséli az életét Vitray, és  most a hangoskönyvbe bele tudsz hallgatni.
 
A nagymamám mindig a jégtánc-közvetítésekről mesélt, hogy azt öröm volt hallgatni a rádióban az ötvenes években. A sportközvetítésekben a 90-es években én a híressé vált Egerezésére emlékszem, meg rengeteg meccsre. Bevallom, engem az sem zavart különösebben, hogy a pekingi olimpián néha azt sem tudta, mi történik a kajakban, mert jó volt hallgatni.
 
A kiadó szerint "nem az a lényeges ebben a visszaemlékezésben, hogy a megélt örömök mellett mennyi borzalom és fájdalom hatotta át Vitray gyerekkorát, hanem az, miként lehetett túlélni, és mit lehetett kezdeni vele. S noha látszólag egyetlen szó sem esik arról, hogy milyen utak, csalódások, remények, újrakezdések vezették őt el a Magyar Televízió épületéig, a Kiképzés mégis erről a kalandnak egyáltalán nem nevezhető, ám kiképzésnek” joggal tartható, küzdelmes útról szól". 
 
Forrás: konyvkolonia.hu/Valuska