Hát nem? Hát de! (Kultifilter)

Samko Tále 44 éves, 152 centiméter magas. Egyszer megjósolták, hogy könyvet fog írni a temetőről, és most nekilát, mert épp ráér, ugyanis javítják a tolikocsija visszapillantó tükrét. Merthogy neki az a dolga, hogy tolikocsival járja Komárnót, és papírt gyűjt. És ezért mindenki becsüli őt. Legalábbis szerinte. Csakhogy ő szellemi fogyatékos, legutolsó tiszta pillanata körülbelül akkor lehetett, amikor letette a Pionírfogadalmat. Ennélfogva nincs tudatában annak, hogy a szocializmus alatt a helyi pártvezető besúgóként használta, olyan információforrásként, aki boldogan mesél el mindent családjáról, közeli ismerőseiről nagyhatalmú „barátjának”.

Most pedig írja a könyvet, bár nem érti, hogy miért pont ő, és miért pont a temetőről, hisz arról nem tud semmit. Ezért hát csak mondja, ami az eszébe jut, meséli a történeteket, mantrázza a saját szófordulatait és a korlátoltságának szűrőjén keresztül magáévá tett gondolatokat, a közvélekedés előítéletekkel terhelt frázisait. Gyakorta ellentmond saját magának is (van, hogy egyazon mondaton belül), ám mindig száz százalékosan meg van győződve éppen aktuális véleményének igazáról.

 

  „…mert én nem vagyok debil. Hát nem?
Hát de.”

A Daniela Kapitáňová könyvét ajánló szövegek kapaszkodókat keresnek, mintákat a régebbi alkotások között. Hasonlítják például a Forest Gumphoz, ami szerintem Kapitáňovára nézve majdhogynem sértés – a Könyv a temetőről sokkal összetetteb mű, és főszereplője is nagyságrendekkel árnyaltabban megrajzolt figura, mint az Amerika elmúlt évtizedeinek emblematikus eseményein felületesen végigslisszoló Gump. Aztán ott van Oskar Mazerath, a Bádogdobból, aki még méretre is passzol Samko Táléhoz, ám Günter Grass hőse is inkább egyfajta történelmi tablóban mozog. Samko Tálé azonban a hétköznapok tragédiáinak és megkeseredéseinek primitív narrátora (és néha előidézője). Nincsenek nagy háttéresemények, áthallások, könnyen értelmezhető szimbólumok, transzponálható jelképek. Sehol egy álnaiv megnyilvánulás, és e tekintetben Kapitáňová – dicsérendően – végig következetes. Sokszor ki sincsenek mondva, meg sincsenek nevezve a dolgok, és ez így logikus: hiszen ha Samko nem érti az összefüggéseket, nem szerez tudomást egynémely eseményről, akkor beszélni sem tud róluk.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kultifilter.hu, 2016. máj. 5.

2016-05-06 11:04:28
A Nobel-díjas író új regénye
Minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó. Mindez kiderül Krasznahorkai László új könyvéből, és emellett más lényeges tudnivalók is a lepkék életéről, haláláról. És az is,...
Fordította: Körner Gábor
Babilon Harkiv
2014-ben, az Euromajdan sorsdöntő napjaiban megjelent könyvében Szerhij Zsadan a szülővárosáról, Harkivról mesél, amely két folyó között fekszik. Az egymáshoz sok rejtett szálon kapcsolódó...
A Nobel-díjas író új regénye
Minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó. Mindez kiderül Krasznahorkai László új könyvéből, és emellett más lényeges tudnivalók is a lepkék életéről, haláláról. És az is,...
Fordította: Vereckei Andrea
Patti Smith legszemélyesebb könyve
Patti Smith, a nagy sikerű Kölykök szerzője új memoárjában mesél a munkásosztálybeli Philadelphiában és Dél-Jersey-ben töltött gyerekkoráról, amely tele volt eltűnő szomszédokkal, véget...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ