Hát nem? Hát de! (Kultifilter)

Samko Tále 44 éves, 152 centiméter magas. Egyszer megjósolták, hogy könyvet fog írni a temetőről, és most nekilát, mert épp ráér, ugyanis javítják a tolikocsija visszapillantó tükrét. Merthogy neki az a dolga, hogy tolikocsival járja Komárnót, és papírt gyűjt. És ezért mindenki becsüli őt. Legalábbis szerinte. Csakhogy ő szellemi fogyatékos, legutolsó tiszta pillanata körülbelül akkor lehetett, amikor letette a Pionírfogadalmat. Ennélfogva nincs tudatában annak, hogy a szocializmus alatt a helyi pártvezető besúgóként használta, olyan információforrásként, aki boldogan mesél el mindent családjáról, közeli ismerőseiről nagyhatalmú „barátjának”.

Most pedig írja a könyvet, bár nem érti, hogy miért pont ő, és miért pont a temetőről, hisz arról nem tud semmit. Ezért hát csak mondja, ami az eszébe jut, meséli a történeteket, mantrázza a saját szófordulatait és a korlátoltságának szűrőjén keresztül magáévá tett gondolatokat, a közvélekedés előítéletekkel terhelt frázisait. Gyakorta ellentmond saját magának is (van, hogy egyazon mondaton belül), ám mindig száz százalékosan meg van győződve éppen aktuális véleményének igazáról.

 

  „…mert én nem vagyok debil. Hát nem?
Hát de.”

A Daniela Kapitáňová könyvét ajánló szövegek kapaszkodókat keresnek, mintákat a régebbi alkotások között. Hasonlítják például a Forest Gumphoz, ami szerintem Kapitáňovára nézve majdhogynem sértés – a Könyv a temetőről sokkal összetetteb mű, és főszereplője is nagyságrendekkel árnyaltabban megrajzolt figura, mint az Amerika elmúlt évtizedeinek emblematikus eseményein felületesen végigslisszoló Gump. Aztán ott van Oskar Mazerath, a Bádogdobból, aki még méretre is passzol Samko Táléhoz, ám Günter Grass hőse is inkább egyfajta történelmi tablóban mozog. Samko Tálé azonban a hétköznapok tragédiáinak és megkeseredéseinek primitív narrátora (és néha előidézője). Nincsenek nagy háttéresemények, áthallások, könnyen értelmezhető szimbólumok, transzponálható jelképek. Sehol egy álnaiv megnyilvánulás, és e tekintetben Kapitáňová – dicsérendően – végig következetes. Sokszor ki sincsenek mondva, meg sincsenek nevezve a dolgok, és ez így logikus: hiszen ha Samko nem érti az összefüggéseket, nem szerez tudomást egynémely eseményről, akkor beszélni sem tud róluk.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kultifilter.hu, 2016. máj. 5.

2016-05-06 11:04:28
Fordította: NEMES KRISZTINA
Kreatívok az idegösszeomlás szélén
A harmincas évei elején járó Marisa utálja a munkáját. Szorongásoldókkal és YouTube-videókkal próbálja túlélni a hétköznapok rutinját és a reklámügynökségnél töltött órákat....
A kapunyitási pánik regénye
Keömley-Horváth Boglárka Petri György-díjas bemutatkozó könyve a kapunyitási pánik regénye. Főszereplője egy multinál dolgozó harmincas nő, az ő elbeszéléséből ismerjük meg családi...
Fordította: Gy. Horváth László
A hobbit, ahogy még nem láttad
Zsákos Bilbó, a kényelmes otthonával és annál is kényelmesebb életével igen elégedett hobbit egy szép napon valódi kaland kellős közepébe csöppen: segítenie kell Gandalfnak, a varázslónak...
Történetek a vágyról
A szerelemről és a biztonság vágyáról szól az Erősebb nálam, Szabó T. Anna új novelláskötete. Hosszabb-rövidebb történetei sokféleképpen beszélnek a hirtelen feltörő vagy éppen élethosszig...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ