Mikor kezdte írni a könyvet? Emlékszik a legelső mondatra?

Már első könyvem írása közben gondolkoztam egy gyerekmonológ-regényen. Aztán olvastam egy interjút Helmut Ducadammal, az egykori legendás focikapussal, ebben azt mesélte, hogy nekik, kapusoknak azt tanácsolták Csernobil után, kerüljék a kapcsolatot a labdával, mert összeszedi a radioaktivitást a fűből. Erről eszembe jutott a gyerekkorom diktatúrájának félelmetes abszurditása, és tudtam, a regénynek erről kell szólnia. Az első mondat az volt, amivel a világvége, a könyv harmadik fejezete kezdődik; velünk, kapusokkal külön foglalkozott Gica bá.

Milyen módszerrel dolgozott? Mit húzott ki belőle?

Gyorsan meglett az elbeszélői hang, tudtam, hogy Dzsátá, a narrátor-főhős csak az érdekes sztorikat fogja elmesélni másfél év történetéből, szinte levegőt sem véve, hosszú mondatokban. Ez meghatározta a regény szerkezetét is. Egy darabig azzal kísérleteztem, hogy más hangokat is megszólaltassak. A Nagyapa hangján elég sokat írtam, de rájöttem, hogy a 11 éves elbeszélő hangja sodróbb annál, hogy meg lehessen törni, ezért a Nagyapa szövegeit kidobtam. Ezenkívül nem nagyon húztam, sőt elég vakmerő voltam ahhoz, hogy a fejezeteket folyamatosan publikáljam különböző lapokban. Nem kronologikusan írtam, sokszor párhuzamosan dolgoztam a különböző részeken.

Egyből tudta a könyv címét?

Igazából nem volt címe, mindig a végén szoktam címet adni. Munkacíme volt, Veszteni tudni kell, de már írás közben is tudtam, hogy ez nem fedi a szöveget. Dzsátá szinte sosem veszít. Ha kell, csal, ha kell, fellázad, de veszteni nem hajlandó, és nem is nagyon tűri, hogy megtanítsák erre. Persze nem ő a fehér király. Amikor már szinte ment a nyomdába a regény, és címet kellett keresnünk, azt gondoltam, olyat szeretnék, ami akár egy mesekönyvhöz is találna. Az utolsó utáni pillanatban a feleségem kimondta ezt a címet, tudtam, hogy ez az. 

A regény sokat emlegetett erénye az elbeszélői hang mélysége és élessége. Hogyan találta meg ezt a szólamot? Honnan vette a Dzsátá nevet?

Ahogy leírtam az első mondatot, megvolt. Persze ez trükkös válasz, mert már az első mondat is elég hosszú. Mindjárt belecsöppenünk Dzsátá világának brutalitásába, kapuskínzó gépestül és erőszakostul. Rögtön látszik, hogy ez egy abszurdan kemény világ, az elbeszélő meg egyszerre naiv és koravén benne: mindent ért, de nem biztos, hogy mindent fel is fog. Ez nem az én történetem, de a hang, azt hiszem, eléggé közel áll ahhoz, amivel én mondhattam annak idején a magamét 1986-ban Marosvásárhelyen. Talán ezért is adtam neki az én régi gúnynevem, amit a Fekete nyíl román film címéből raktak nekem össze magyar és román barátaim.

Védett valaha tizenegyest?

[...]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Szegő János, Hvg.hu, 2017. márc. 11.