Az idei, 2017-es Könyvfesztiválra végre kézbe vehetjük Zilahi Anna első kötetét, A bálna nem motívumot.

ContextUs: Nagyon sok nívós lapban publikált, kötettel sokáig nem rendelkező fiatal író közül az egyik legismertebb vagy. Miért vártál eddig a kiadással?

A Körhinta Kör tagjaként indultam, ebben a műhelyben szocializálódtam. Ugyan számos publikációm jelent meg, de nem állt össze egy kötetnyi szöveg. Egyrészt lassan dolgozom, keveset írok, másrészt pont egy olyan időszakot éltem, amikor a kortársaimnak már megjelentek az első köteteik, és ők kezdtek eltávolodni első írásaiktól. Nekem nem jelent meg könyvem, de úgymond én is viszonylagos távolságba kerültem azoktól a szövegektől, beszédmódtól, ami arra az időszakra volt jellemző, és azt éreztem, hogy ez az ars poetica már nem hiteles, ha tovább folytatom. Ezek miatt nem akartam elsietni, erőltetni a dolgot. Más dolgokkal foglalkoztam, de az írás mindig szem előtt volt – írtam prózát, úti beszámolót. A változás 2016 februárjában jött el, amikor elkezdtem aktívan fordítani. Az új nyelv teljesen átfolyt rajtam, ami hozzásegített ahhoz, hogy kialakuljon egy úgy látásmód, amit már érvényesnek éreztem.

ContextUs: Milyen érzéseid vannak a kiadással kapcsolatban? Mesélj az összeállítás folyamatáról!

Tavaly februárban sikerült újra lírai szövegeket írni, tehát mondhatni, hogy egy éve tart bennem a hév. Amikor beindult, még nem igazán hittem el, hogy össze fog állni a kötet. Lehet, tévedek, de azt gondolom, hogy az első kötetek általában 25 éves korig megjelennek. Ez a kor számomra egyfajta pszichológiai határátlépést jelentett, ami után kissé pánikba estem, hogy nincs meg a nyelv, amin megszólalhatnék, nem tudom folytatni. A kötetben vannak olyan vezérmotívumok, amiken keresztül el lehetett volna indulni, de úgy éreztem, nincs rajtuk fogásom. Az, hogy mégis sikerült összeállítani, számomra hihetetlen élmény, nem tudom azt mondani, hogy végtelen öröm, hurráélmény volt bennem, mert nem. Inkább egyfajta megnyugvás, mintha leróttam volna egy tartozást, miközben nem tartoztam senkinek, legfeljebb magamnak.

ContextUs: Mégis találtál fogást; az egyik vezérmotívum, egyben a köteted ívét is adja – a tenger mélyén lévő bálna, amely mindünket körbevesz. A bálna nem motívum, nem metafora. Vagy mégis?

ContextUs: Azt hiszem, nem lenne szerencsés, ha most elkezdeném boncolgatni, főleg a bálna sokszoros értelmezhetősége miatt. Már a korai verseimben, prózáimban is betöltött központi szerepet a bálna, a cet. Viszont az, hogy ezen a vonalon viszem tovább a kötetet, akkor tudatosult bennem, amikor már majdnem kész volt. Elküldtem Mohácsi Balázsnak az írásokat, és ő egy mély, értelmező levélben megírta, hogy merre mutat a kötet, merre érdemes tovább vinni. Az Utolsó szó jogán című versben fontos szerepet tölt be, ennek a képi következményeiből indultam ki, amikor tovább akartam írni a kötetet. A bálna mint jelenség számomra abszolút megtestesíti a fenséges fogalmát. Elkezdtek foglalkoztatni különböző gondolatok, elméletek, filozófiák. Az ökológiai gondolat, ami abszolút újra relevánssá tette számomra a bálnát, egy teljesen más szemszögből.

Egyfajta lehetőség az antropocentrizmus kritikájára, ami rávilágít arra, hogy mindig magunkból indulunk ki, miközben egy ökoszisztéma tagjai vagyunk.

Szerintem nagyon érdekes, hogy ha ebből a szempontból tekintünk a természetre, akkor hogyan változik az ember önértelmezése.

Hogy miért nem motívum a bálna? Amikor írtam A bálna nem motívum című verset, ami a címadó vers, akkor pont az foglalkoztatott, hogy hogyan lehet úgy felépíteni egy kötetet, hogy ne csak egy motívum legyen, ami visszatérően kísér. Nem akartam egy motívumhálót felépíteni, hanem komplexebb struktúrát szerettem volna. Azt gondolom, ez egyfajta irodalomelméleti reflexió is, miközben megpróbál összhangban lenni azzal az ökológiai gondolattal, hogy a bálna nem motívum, hanem az embertől függetlenül értelmezhető, az ökoszisztéma részét képző lény, és ez a bálna csak egy nagyon antropocentrikus nézőpontból lehet motívum.

ContextUs: A bálna alakja nem csak nálad tűnik fel, Simon Márton, Németh Zoltán is előszeretettel használja. Hatással volt rád az ő munkájuk?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Gut Dóra, Contextus.hu, 2017. május 28.