Tóth Krisztina legújabb, ötven tárcanovellát tartalmazó kötetét nem lehet – és talán nem is szabad – egy szuszra olvasni. A Párducpompa ugyanis olyan, akár egy szembesítés: elénk tárul az, amivé lettünk. Mégpedig a lehető legfájdalmasabb módon: a legapróbb, leghétköznapibb, ezáltal a legőszintébb történeteken keresztül. Különösen nyomasztóan hatnak ezek az előítéletekben és ostoba, vak gyűlölködésben tocsogó mindennapos szösszenetek, amelyek jó esetben amúgy még sokáig lüktetnek a szem- és fültanúk fejében – kevésbé jóban pedig már észre sem vesszük őket. Pedig itt vannak: fojtogatnak, szívják el a levegőt előlünk. Ez a fullasztó, légüressé váró tér szippant be magába, amikor kinyitjuk a Párducpompát.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Csepelyi Adrienn, Népszava.hu, 2017. július 22.