“Azt valahogy akkor sem gondoltam, hogy én most szakítok a párttal” (061.hu)
(kiadvány: Kapaszkodók)
Ismert erdei körökben azt tartják, hogy a dramaturg a rendező barátja. De mi a helyzet a könyvkiadók szerkesztőivel? Nos, ez a felállás ritkább író és szerkesztője között, hiszen nem mindegy, hogy Shakespeare egyik monológját kell meghúzni, vagy egy kortárs regényíró túlhajtott gondolatait. Máshogy érzékeny egy író, mint egy bérmunkát végző dramaturg, azaz máshol van a kutya elhantolva. Márványi Judit szerkesztő volt a Szépirodalminál, és a Magvetőnél, éppenséggel tudna írni a szerzőkkel vívott meccsekről is, de ő inkább más természetű meccsekről ír, úgymint világháborúk, diktatúrák és a kultúrpolitika nem annyira barátságos mérkőzései. Napokban jelent meg Kapaszkodók című könyve. PZL- 061.hu Aki kiadói sztorikra kíváncsi, mondjuk az egykori ÁVÓ-sok jelenlétére a magyar könyvkiadásban, írók kínos kompromisszumaira, annak bizony nem jut ki ezekből a motivumokból és „kis színesekből”, mert a könyvben sokáig mellékes az a körülmény, hogy Márványi Judit szerkesztő volt, ezúttal alapvetően a történelem tanújaként szólal meg… Néha szóba kerülnek írók, de azok is csak kultúrpolitikai kontextusban. Leginkább azért fontos a könyv a Kapaszkodók, mert megismerjük belőle a naiv kommunista arcélét, aki lelkesen kékcédulázott, és sokáig nem tűnt fel neki, hogy ÁVH-s be akarja szervezni, és csak akkor, amikor az ÁVH pénzt ajánlott fel neki… Nem esett le neki Rajk kivégzése után, hogy valami nagyon nincs rendjén, nem esett le neki 1953-ban semmi, amikor Nagy Imre kipakolt, és felsorolta a párt gaztetteit, sőt amikor visszarakja Rákosi az irányvonalat a régi vágányra, megkönnyebbült. Elhihetjük-e, hogy ennyire naiv volt? 1987-ben, amikor Csallog Zsoltnak tollba mondta az emlékeit, elárulta, hogy csak az 1981-es a lengyelországi események idején jutott el oda, hogy ott kéne hagynia az MSZMP, de még ez sem érte el igazán az ingerküszöbét, az igazi ok a virágárus ügy lett 1985-ben, a Moszkva téren, ahol megvédett a ballagásra orgonát áruló nénit a rendőröktől. Szóval, akkor vegyük át újtra: nem bizonytalanította el a kékcédulás választás, a Rajk-per, Nagy Imre 1953-as bűnbánása, az 1956-os, az 1968-as bevonulás…. Hithű kommunista marart. Viszont a Charta 77-et már aláírta, de végül is a pártból a virágárus néni hozta ki…. Említett még két ügyet, az 1985-ös lánchídi lincselést, amikor is pártvonalon megpróbált megmenteni egy VI. kerületi gimnazistát, és szóba hozza magát az 1985-ös választás bizarrságát is. Negyven év párttagság után hagyta el a kommunista mozgalmat, de ma is megborzong, ha az Internacionálét hallgatja. Nem könnyű végigmenni Márványi Judittal az 1944-el kezdődő úton, de érdemes, mert a tények és a tanuk a legjobb útitársak ahhoz, hogy eljussunk önmagunkhoz és hogy megértsük mindazt, amit így hívunk: XX. századi magyar sorstragédiák. […] 2017-09-21 17:32:52
|
|