Voluptas carnis (Kulter)
(kiadvány: 77 magyar pacal)

Mi másról is írhatna egy író, mint arról, amit a legjobban ismer? A Magvető Caféban megrendezett könyvbemutatón Cserna-Szabó Andrásról megtudhattuk, hogy a pacalról már korábban is legendásan hosszasan tudott mesélni a hallgatóság nagy örömére vagy éppen gyötrelmére – attól függően, ki hogyan viszonyul a pacalhoz. Ezt az ételt ugyanis valaki vagy szereti vagy undorodik tőle, középút ezzel kapcsolatban egészen egyszerűen nem létezik. Csak idő kérdése volt tehát, hogy Cserna-Szabó András mikor tűzi a villája után tollvégre is a gyomrot.

Hallottam már úgy emlegetni ezt a kötetet mint pacalevangélium, pacaltörténet, pacalfilozófia, és természetesen mindegyik túloz egy kicsit, de ezt nyugodtan írjuk a pacalemberek fanatizmusának számlájára. Cserna-Szabó András egy erősen szubjektív monográfiával állt elő erről a kevésbé megbecsült és végletesen megosztó ételről. A gasztrokönyvek világában nem ismeretlen az egy téma köré csoportosított munka (pl.: Vétek György és Rosenstein Róbert Sörkönyve), ahol a történeti áttekintést receptekkel együtt tálalják a közönségnek. Michel Pastoureau A fekete – Egy szín története című alkotása pedig hasonló kultúrtörténeti kalandozás, amelyben a komoly kutatómunka rendkívül szórakoztató stílussal párosul. Cserna-Szabó András már korábban is kikacsintgatott a gasztronómia világába, gondoljunk csak a Sömmi című „kisrománra”, ahol az 1800-as évek dél-alföldi paraszt- és betyárvilágának életmódjába, sőt még a leghíresebb szögedi szakácsnő konyhaművészetébe is bepillanthattunk. A könyv tehát sem műfaji szempontból nem hoz újdonságot, sem a szerzőtől idegen témát nem boncolgat.

Népszokásainkban vagy a népi hiedelemvilágban a 77-es szám mint jelző „mérhetetlenül sok” jelentéssel bír, amit az író igazol is könyvében, hiszen ennél jóval több receptet közöl. Cserna-Szabó András minden lehetséges oldaláról szeretné bemutatni az olvasóknak a pacalt, de hiába igyekezne tudományos alapossággal és objektivitással közelíteni a téma felé, rajongása átsüt a sorokon. Ez a szenvedély jót tesz a szövegnek, határozottan és kellemesen megfűszerezi, ahogy a fokhagyma a pacalt. Arról nem is beszélve, hogy nagyon erős a könyvben az írói jelenlét: magyaráz, megjegyezést tesz, belekotyog, minősít, túloz, új szavakat alkot (pl.: „pacalkreatívok”). Az étel rajongói nyugodtan forgathatják ezt a könyvet úgy, mint a hívők a breviáriumot. Cserna-Szabó Andrást szerencsére azzal az erénnyel is megáldotta a sors, hogy a pacalelleneseket kedvesen a „gaz” jelzővel illeti, érezhetően szeretettel és elnéző humorral, ám semmiképpen nem ellenségesen vagy kirekesztően. Sőt a fent említett könyvbemutatón a pacal felszentelt papjaként saját készítésű salátájával végezte hittérítő tevékenységét. A közönség kíváncsiságát elnézve sajnálatosnak tartom, hogy az a tolerancia és nyitottság, ami nálunk a gasztronómiára érvényes, az élet más területein már kevésbé jellemző.

A könyvből mindent megtudhatunk a gyomorról és annak elkészítési lehetőségeiről, és itt nem csupán a marháé vagy a sertésé kerül terítékre, hanem a szárnyasoké, sőt a harcsáé is! Miközben az ember főzi a pacalt, ami elég hosszú ideig tarthat, az olvasó belekóstol az étel több száz éves múltjába. Cserna-Szabó András megszállott kutatómunkát végzett annak érdekében, hogy bizonyítsa: a pacalnak helye, sőt igen előkelő helye van a nemzetközi gasztronómiában. A pacal történetének még azt az érdekességét is kiemeli, miszerint egyes történelmi események, változások hogyan befolyásolták a fogyasztását vagy az elérhetőségét. Csak egy példa: „1939 szeptemberében (a második világháború első hónapjaiban) Magyarországon bevezetik a hústalan napokat, 1942 januárjában (nagyjából az újvidéki vérengzések idején) háromra nő ezek száma (kedd, szerda, péntek), és ezúttal a pacal se ússza meg. Míg 1915 júliusában a belügyminisztérium megengedi a henteseknek és mészárosoknak, hogy „mellékterméket” (belsőségeket) árusítsanak hústalan napokon, most szigorúbb a rendelet (és ebből következőleg valószínűleg még kevesebb volt az étel).” (82.)

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Vass Edit, Kulter.hu, 2017. november 12. 

2017-11-12 18:38:38
Nobel-díjas írónk, Kertész Imre munkásságának sokféle irányból történő megközelítéseit tartalmazzák a kötet tanulmányai. A szerzők meggyőződése szerint Kertész maga semmit sem akart...
Fordította: Benczik Vilmos, Csuday Csaba, Dely István, Kutasy Mercédesz, Litvai Nelli, Nagy Mátyás, Scholz László, Szőnyi Ferenc
Macondói és más történetek
Gabriel García Márquez novelláiban különcök és átlagemberek végtelenül szomorú, teljesen hihetetlen és nagyon ismerős történeteit követhetjük. A szerző képes rá, hogy kiszakítson térből...
Hold-mezőben, Kancsali utca 3. szám alatt lakik Amália, a világ legszomorúbb boszorkánya, aki azt meséli el nekünk, hogyan telt élete első száz esztendeje: hogyan rendezgette pöttyösbögre-gyűjteményét,...
Kner Piroska a Gyomai Kner Nyomda alapítójának, Kner Izidornak volt a legfiatalabb húga. 1877-ben született Gyomán, élete nagyobb részében háziasszonyként élt Rákosligeten. 1915-ben, a kor...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ