Utaztató, keleten utaztató kisregényre vagy esszéregényre fog találni az, aki Kiss Noémi rongyos ékszerdobozában kutatni kezd, akit érdekelni kezdenek a doboz kincsei, értékes ékszerei vagy értéktelen bizsujai, aki át szeretne látni a jelen kacatjainak káoszán vagy a múlt megkopott, a doboz sarkaiba gurult ékkövein.

Kiss Noémi utazik, utazásainak naplója ez a kötet, de utazása nemcsak térben történik, a szerző számára az időben való térnyerés ugyanolyan fontos: megtudni valamit arról, amire visszatekinthetünk, amit ha birtokba aligha vehetünk is, de legalább egy kicsit, ha megismerjük, a miénk lehet.

A könyv különös, különösen ­közeli helyekre visz el, útikönyv, melynek Bakonya nem Párizs, nem New York vagy Róma (és nem is Berlin, ami pedig a szerző kedves terepe), de azt sem lehet mondani, hogy a könyv valós és legfontosabb terepei azok a földrajzi helyek volnának, ahol a szerző megfordul, sokkal inkább szól a kötet például a világ legrondább nőjéről, a Dominóban üldögélő, agyonszoláriumozott vagy esetleg agyonégett fehér körömcipőséről, mint magáról Ungvárról, amelyen átutazik a ?hős?.

Lemberg, Zombor, Csernovic, Cegőtelep. Különféle világok közepei. ?Az események misztikus ködbe vesznek, fehér tej folyik le a hegyekből. A puskákban ma vodka van, emléktáblák sincsenek, csak személyes emlékezet, saját családtörténet.? És valójában ettől a nagyon személyestől, ettől a nagyon érzékeny valamitől lesz igen érdekes és vonzó könyv, a kérdésektől, a kutatásoktól, a másféle látásmódtól, a talánok kimondásától, az állítások elbizonytalanításától.

A kötet legszebb és legmegindítóbb része valószínűleg mégsem egy földrajzi tájban való utazás leírása. Egy ellentmondásos lény felidézése inkább egy nagyon szeretni- és nagyon nemszeretni-való nagymama, egy zsarnok, egy nőci, egy vérbeli tanítónő, aki azt hiszi, vigyázzban kell tölteni az időt, legalábbis ha ő kiáltja, hogy vigyázz, akkor emelkedjen fel mind, aki addig a székén csücsült. ?Kalauz volt, mert folyton ellenőrizte, hogy minden rendben van-e, betartom-e a szabályokat. Ha elindultam az iskolába, megkérdezte, tudom-e a leckét. Pedig már előző nap felmondtam. Ha nem tudtam, adott egy pofont. // Szakács volt, mert vasárnaponként és hétköznap is csak az étellel törődött, az érdekelte, mit eszünk. Mindig főzött ebédet. (?) Úgy csinált, mintha ez volna a világ legfontosabb dolga, mintha az étel lenne az esszencia. Pedig tudom, hogy neki sem az volt. (?) Kapcsolókisasszony volt, mert mindent számokkal fejezett ki másodpercek alatt. Kiváló reakcióidővel. (?) Bíró volt, mert hamar ítélkezett az emberek felett.? Ezen a Nagymama-soron eljutunk a gyilkos nagymamáig, aki macskákat pusztított, miközben nagyobb pusztítások ellen szemellenzőt hordott, a besúgó nagymamáig, aki senkit el nem árult volna, viszont az árulóktól való undorát mindenkinek elárulta, a szemellenzős nagymamáig, a hitetlen hívő nagymamáig, a nagymamáig, akit a mennyországban szkeptikusok, cinikusok várnak, no meg a rettentő irónia.

A Nagymamáról való beszéd az útinapló szövegeinek alapmetaforája, hogy egy ember, egy történet a színéről és a visszájáról is megmutatkozik a lapokon, s a történetszálak nem tesznek egymásnak keresztbe, lehet valaki zsarnok egyvalaki s szeretnivaló, gondoskodó más valaki számára. Utazhat az ember katasztrofális tájakon keresztül, amelyeket mégis valamiért közelieknek érez, tetszhet valami, amiből biztos magunk számára soha egy percig nem kérnénk. Ezek nem ellentmondások, nincs is miért magyarázkodni miattuk, egyszerűen így vannak, így vagyunk tele igazságtalan ítéletekkel, megmagyarázhatatlan viszolygásokkal életformák iránt, amelyek ha nem is éljük őket, meghatározzák utunkat.

Katát, az egyik történet szereplőjét el akarják venni feleségül, csak mert meglátták. Megtetszett, házasság első látásra, csak hát előbb mégiscsak meg kéne mutatnia a fogait, hiszen habókra hogy kérhetné meg a vadidegen úr a kezét. Érthető elővigyázatosság. Aztán a lányok (az utazók) elmerengnek, vajon nem így kéne-e mégis utazni. Lenni a világban. Más törvények szerint. Törvények szerint.

Kiadvány:
Kiss Noémi
Rongyos ékszerdoboz ? Utazások keleten
Magvető Kiadó, 2009

Forrás:
Ambrus Judit
Népszava
2009.10.10.