Publicisztika Feuilleton Irodalom Visszhang Kritika Galéria Szabadpolc Hírek Páratlan Interjú Bazsányi Sándor Szenvtelen fájvirág (Élet és Irodalom)
(kiadvány: A történet vége)

A történet végének szenvedő hőse egyazon (fékezetten ziháló) lélegzettel beszél elmúlt szerelmi „történetéről” és jelenben íródó „regényéről”, mely utóbbi körültekintően feldolgozza, megjeleníti az olvasónak a múltban játszódó „történetet”. És hogy ki volna ez esetben az olvasó: a névtelen elbeszélő hős regényének leendő olvasója, vagy Davis regényének tényleges olvasója, vagy mindkettő? Érthetjük így is, úgy is, meg amúgy is. Mindenesetre, hozza tudomásunkra az elbeszélő, a regénybeli történetet lezáró, prousti gőzölgésű teáscsésze-jelenet zárta volna a regénybeli regényt is (és ezzel együtt a Proust-fordító Davis regényét is), ám végül annak (illetve azoknak) elejére került. És ezt a megfordítást jelöli a mű – Mesterházi Mónika által érzékenyen, azaz analitikusan és muzikálisan magyarított – nyelvezetéhez illő finomsággal és pontossággal a borítóképen látható, egymásba tükrözött két teáscsésze alakzata (amelynek vizuális minimalizmusa a tervező Hidvégi Annát dicséri).

Legutóbb Paul Auster öregkori önéletírásában, a Téli naplóban (2012) olvastam Lydia Davisről – mintegy érintőlegesen, mint a lakásról lakásra, otthonról otthonra vándorló, pályakezdő író egyik alkalmi társáról, első feleségéről (és első gyereke anyjáról). Aki maga is író. Ez a történet, kettejük fiatalkori házasságtörténete, amely foszlányosan nyomon követhető Auster Máról holnapra című könyvében (1997), gyorsan véget ért. Sommásan mondva: takarosan betagozódott a népszerű amerikai regényíró önéletrajzi narratívájának egyik fiatalkori fejezetébe.

A novellistaként ismert (a rangos Man Booker-díjjal elismert) Davis regényének harmincas éveiben járó, egyetemen oktató hőse és egyúttal elbeszélője viszont nem tud túllépni a saját történetén, azon belül a szerelmi érzésen, sőt érzéskomplexumon, vagy egyenesen érzéskomplexuson amely egy nála tizenkét évvel fiatalabb egyetemista fiúhoz láncolja őt, és amelynek vágykeltő és emlékidéző tárgyát – akár véletlenül, akár szándékoltan – újralátni neki „mindig nehezére esik”: „De nem tudom, hogy a fájdalom még közvetlenül az elválásból származott-e, vagy addigra már egy bizonyos ismerős fájdalmat társítottam a látványához...” (253.) Mint ahogyan egykor Arany János írta saját több összetevőjű fájdalmáról az ötszakaszos Balzsamcsepp középre szerkesztett strófájában: „Nem a régi fájdalom már, / Évek folytán ami rág: / Csupán mérgét hagyta benned, / S minden illetésre szenved / A tulérző fájvirág.” Nos, Davis regényének „fájvirága” éppenhogy nem „tulérző”, sokkal inkább túlérzékelő és túlelemző. Azazhogy analitikus érzékenységgel, stiláris visszafogottsággal, már-már szenvtelenül emlékezik, gondolkodik és ír a mű felütése pillanatában („Mikor utoljára láttam, bár nem tudtam, hogy utoljára látom...”) már egy ideje lezárult kapcsolatáról.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Bazsányi Sándor, ÉS.hu, 2018. január 12. 

2018-01-12 16:36:40
Történetek a szabadságról
Dragomán György sok év terméséből válogatta az Igazat kérdezni nyolcvanöt történetét. Vakmerő gyerekek, különös anyák és eltűnő apák, fergeteges energiájú nagymamák és nagyapák...
Szabó T. Anna szenvedélyes olvasó, az írott szó átjárja a mindennapjait. Új könyvében az élet elválaszthatatlan a művészettől, a személyesség az irodalomtól és a történelmi tapasztalattól....
Történetek a szabadságról
Dragomán György sok év terméséből válogatta az Igazat kérdezni nyolcvanöt történetét. Vakmerő gyerekek, különös anyák és eltűnő apák, fergeteges energiájú nagymamák és nagyapák...
Önportré és vallomás
,,Ebben a könyvben oda is nézek, ahol az látszik, ami nincs már, mert elmúlt, de van, mert emlékszem rá." Mácsai Pál önéletrajzi könyve számvetés,visszatekintés, emlékpróba. Portré. A...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ