Magyar világ (Élet és Irodalom)
(kiadvány: Kőbéka)

Ez a „mesély” szerencsésen ötvözi a disztópia és a történelmi regény, a szürreális szatíra és a fantasztikumra épülő pamflet elemeit. Hasonlít a Feleségversenyhez, de sokkal jobb. Illeszkedik több mostanában megjelent disztópikus mű közé (Margaret Atwood, Kemény Zsófi, Potozky László, Totth Benedek). Ugyanakkor máris a jelenlegi rendszer bírálatát látják benne olvasói, ez sem volna kevés, de ennél többről szól: a történelmi „fejlődés” reménytelenségéről.

A szerző, aki Spira nevű ősét és saját magát is beleírta a szövegbe a 127. oldalon, nem tagadja meg habitusát. Negatív antropológiája fölülmúlhatatlan. Az emberi butaság, sötétség, sodródás, primitívség nem ismer nála határokat. Stílusa pedig magával ragadó, pergő a történet, sziporkázó a humor. Bár sokszor túlzsúfolt az elbeszélés, egy oldalon tucatnyi poén, elképesztően sok erős ötlet torlódik össze, alig lehet követni, néha már kioltják egymást.

A Kőbéka sok mindenben rájátszik Voltaire Candide-jára az egyházellenességtől az egzotikumokig, még a jezsuiták és a majmok is emlegetve vannak mindkettőben. Mindkét mű rövid, könnyű, gyors és szellemes. A szatirikus kalandok mindkét esetben történetfilozófiai gúnyiratként is olvashatók.

Mikor ezt a könyvet olvasom, olyan híreket hallok, amelyek akár ebben is lehetnének. Két hazai nagyúr, akinek a felvilágosodás szellemében bíróság előtt kellene felelnie az ország tönkretételében játszott szerepe miatt, jól összeveszett, és most harcuk kimenetelétől függ a jövőnk. A katasztrófavédelem a tűzoltók helyett a kéményseprőket küldi az égő házba, egy ember meghal. Magyarul nem tudó ukránok települnek át tömegesen a határ menti falvakba, pardon: községekbe (23.), a többszörös nyugdíjért. A királyi ellenzék azon dolgozik gőzerővel, hogyan veszítse el a választásokat. A királyi látszatellenzékkel való leszámolásnak is mindig van apropója, még ugyan a való életben nincs „vasúti szabotázs” (36.), egyelőre megteszik az áron alul vett plakáthelyek. „A nép tökhülye, hiszen mindig idió­tákat választ maga fölé” (69.), ha véletlenül mégse, az a kivételes helyzet. És nem csak mi, magyarok vagyunk hülyék, hanem az egész világ az. Spiró György remekül meg tudná írni a napi híreket.

Új művét szerencsésen „mesély”-nek nevezi, nem elemezhetem tehát regényként, bár az olvasó úgy fogja nyilván olvasni. A műfaji különbség annyi, hogy egy mesélyben még annál is többet szabad, mint egy regényben. Bár, amennyiben Esterházy Fuharosok című prózaversét regénynek lehet nevezni, akkor talán a legjobb magyar regény Kassák A ló meghal, a madarak kirepülnek című poémája. Spiró pedig akkor is regényt ír, ha nem regényt ír.

A Kőbékában (melynek címét az író maga magyarázza meg az első fülön, a 202. oldalra utalva az olvasót) riasztó képet vázol országunk és világunk jövőjéről. Ebben a negatív utópiában visszaáll a királyság, a „rexesítés” azt jelenti, hogy Első Karabélyos Károly király mindenkitől elvesz mindent, majd szpáhibirtokokat osztogat hívei­nek, ha elfogy az osztogatnivaló, összevész néhány hívével, hogy legyen mit tovább osztogatni. A királypártnak öthatoda van, az ellenzék névleges. A király a neki behódolók jövedelmének elveszi a 97 százalékát, ezért Háromszázalékos Karcsi Királynak is hívják. Létrehozza zsoldosokból a Kitibát, a Királyi Tisztogató Bandériumot, de lehetőleg nem veti be. Viszont bevezeti a migránsadót, az egyházi adót triplájára emeli, és eleve levonja minden jövedelemből, szegénységi bizonyítvány kiállítására kötelezi még a gazdagokat is. Lakodalmas rock szól mindenhol reggel nyolctól este nyolcig.  Az „internetes tevékenység” tiltott. Az ország hanyatlik, bár „a visszafejlődő országoknak juttatott alap”-ból még kap némi segélyt, miközben a Civilizált Uniót a király emberei jól kijátsszák. Egy kamaszfiút (tehát kiskorút) terrorcselekményért ítélnek el, mert „félig elfogyasztott kiflijét odaadta egy szembejövő menekültnek”. A fiú nem tudta, hogy az illető menekült, de a kamera igen. A végén már hármas szögesdrót, aknamező és határvadász különítmény védi körben a hazát.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Károlyi Csaba, Es.hu, 2017. december 15. 

2017-12-15 12:46:35
Nobel-díjas írónk, Kertész Imre munkásságának sokféle irányból történő megközelítéseit tartalmazzák a kötet tanulmányai. A szerzők meggyőződése szerint Kertész maga semmit sem akart...
Fordította: Benczik Vilmos, Csuday Csaba, Dely István, Kutasy Mercédesz, Litvai Nelli, Nagy Mátyás, Scholz László, Szőnyi Ferenc
Macondói és más történetek
Gabriel García Márquez novelláiban különcök és átlagemberek végtelenül szomorú, teljesen hihetetlen és nagyon ismerős történeteit követhetjük. A szerző képes rá, hogy kiszakítson térből...
Hold-mezőben, Kancsali utca 3. szám alatt lakik Amália, a világ legszomorúbb boszorkánya, aki azt meséli el nekünk, hogyan telt élete első száz esztendeje: hogyan rendezgette pöttyösbögre-gyűjteményét,...
Kner Piroska a Gyomai Kner Nyomda alapítójának, Kner Izidornak volt a legfiatalabb húga. 1877-ben született Gyomán, élete nagyobb részében háziasszonyként élt Rákosligeten. 1915-ben, a kor...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ