A szelídség ereje (Élet és Irodalom)
(kiadvány: Lúdbőr)

Az első írás a címlapon lévő fotóról szól, mely 1989. október 23-án készült. Kérdés, mi történt azóta. Erről beszélnek az esszék. Mindig tárgyszerűek és mindig személyesek. Néha két évszám szerepel alattuk. A szerző átírta, pontosította őket. Nemcsak akkor, ha politikáról van szó, hanem akkor is, ha költészetről. Igazából a két dolog nem válik szét: az, aki itt a világot szemléli, egységben lát. A saját életét a korral és a történelemmel együtt, a költészetet a magánéletével és a világgal együtt. Egyetlen trükkje van: azt mondja, amit gondol. Ha tanácstalan, ha kétségei vannak, azt mondja. Ha valamit biztosan tud, akkor azt. Van-e szükség a „magas” irodalomra, és van-e szükség őrá, ezt egyszerre kérdezi. És hogy mindketten, a magas irodalom meg ő – elitizmussal kompenzálják a kétségeiket, közli félszegen. Ám ha valamiben biztos, akkor sem habozik: „egy dolog azért van, amit tényleg biztosan tudok: azt, hogy ki az igazi költő”. (161.) A legszebb, hogy ezek után van képe azt is leírni: „Igazi nagy költő szeretnék lenni.” (163.) Emelem kalapom. Egyébként ebben a remek esszében, A költészet megkopasztása címűben van egy lenyűgöző gondolatsor a modernizmus szemszögéből Odüsszeuszról és a szirének énekéről.

Milyen apróságokon múlnak néha a fontos dolgok. Nekem a lúdbőr az libabőr. A közért pedig kisbolt. Sokat számít a szóhasználat, mérleghinta vagy libikóka, egres vagy piszke, Auschwitz vagy Trianon, a kizárólagosságra törekvő rossz kérdésföltevés családok és országok sorsát képes eldönteni.

Kemény István esszéi arra mutatnak példát, hogy lehet a rossz kérdésekre jó válaszokat is adni. Sőt, jó kérdéseket is föl lehet tenni. Habár azokra meg könnyen rossz válaszok érkezhetnek. Ugyanakkor a határozott és szellemes, erős, de nem erőszakos válaszok lehetőséget adnak az értelmes gondolkodásra, beszélgetésre. Kemény idézi Mészöly Miklós 1987-es szelíd figyelmeztetését: az értelmiség két részre szakadhat. Egyik oldalon „a kizárólag »felzárkózni« törekvő sznobság”, másik oldalon „az egyetemessé nem érlelt hangvétel és látókör”. A kettészakadás, mint Kemény írja, 1990‑ben megtörtént, „egy cinikusan mosolygó fölényesre” és „egy fogcsikorgató frusztráltra” szakadtunk szét. „Közben elveszett az értelmiség erkölcsi és szellemi tőkéje, de megérkezett az utcán alvás, az éhezés, a kilátástalanság, a kivándorlás. Na meg a kidobóemberek: bajod van, testvérem? Megbeszélhetjük! De rajtuk kívül senki más nem akar itt megbeszélni semmit.” (72.)

Kemény István számomra igen szimpatikus közéleti alapállása a következő (milyen beszédes, hogy 2014-ben mindezt a német Tagesspie­gelnek fogalmazta meg): „A jobboldali kormány cinikus. Vigyorogva vonogatja a vállát, ha a baloldali szavazók elküldik a gyerekeiket az országból: annál jobb, több hely marad a mi gyerekeinknek! Szóval a jobboldali kormánynak tényleg van pozitív, közös és reális jövőképe. »Mindössze csak« a négymillió szegény, a kivándorolt félmillió és a kivándorolni készülő százezrek számára nincs. A baloldalnak igaza van, hogy szemben áll ezzel a jobboldallal. Hiszen egyébként is szinte mindig igaza van a baloldalnak. Mert a baloldal már csak ilyen. Úgy lett kitalálva, hogy mindig igaza legyen. Mert mindig azt mondja, hogy a szegényekkel van. Meg az elnyomottakkal van. A baloldal mindig ideákra hivatkozik: az összes ember szép jövőjére. Csak konkrét tervei nincsenek.” (77.)

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Károlyi Csaba, És.hu, 2017. június 2.

2017-06-02 20:37:25
Nobel-díjas írónk, Kertész Imre munkásságának sokféle irányból történő megközelítéseit tartalmazzák a kötet tanulmányai. A szerzők meggyőződése szerint Kertész maga semmit sem akart...
Fordította: Benczik Vilmos, Csuday Csaba, Dely István, Kutasy Mercédesz, Litvai Nelli, Nagy Mátyás, Scholz László, Szőnyi Ferenc
Macondói és más történetek
Gabriel García Márquez novelláiban különcök és átlagemberek végtelenül szomorú, teljesen hihetetlen és nagyon ismerős történeteit követhetjük. A szerző képes rá, hogy kiszakítson térből...
Hold-mezőben, Kancsali utca 3. szám alatt lakik Amália, a világ legszomorúbb boszorkánya, aki azt meséli el nekünk, hogyan telt élete első száz esztendeje: hogyan rendezgette pöttyösbögre-gyűjteményét,...
Kner Piroska a Gyomai Kner Nyomda alapítójának, Kner Izidornak volt a legfiatalabb húga. 1877-ben született Gyomán, élete nagyobb részében háziasszonyként élt Rákosligeten. 1915-ben, a kor...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ