Szálinger Balázs legújabb verseskötete két módon is felhívja magára a figyelmet: kicsi, vékonyka kis könyv, elfér a zsebben, és szokatlan címét, az M1/M7-et a két autópályáról, pontosabban azoknak találkozásáról kapta. Ahhoz már bele is kell lapozni, hogy kiderüljön a versek nyersek, őszinték és megkapóak.

Szálinger Balázs mögött immár tíz év írói-költői munka áll, hat kötet, melyből három epikus és három verses, köztük a legújabb, az M1/M7, amelyről a Nyitott Műhelyben beszélgetett a szerző, a szerkesztő Péczely Dóra és Reményi József Tamás kritikus.

Az M1/M7 vékonyka, vagy ahogy a szerkesztő fogalmazott, sportos kötet, mindössze nyolcvan oldal, melybe Szálinger Balázsnak az elmúlt hét évben írt több mint száz verséből válogattak. Az eredeti terv szerint huszonötöt, végül harmincat. A szerkesztő Péczely Dóra és a szerző nem győzte hangsúlyozni, hogy ez nem best of, az ráér majd tizenöt-húsz év múlva, hanem egy egységes kötetet szerettek volna. Sok nehéz döntést kellett meghozni, kihagyni olyan verseket, amelyek értékesek, de nem lehetett megtalálni a helyüket, mint a Promontor című szonett-koszorú.

Így nem ismerhető meg Szálinger Balázs elmúlt hét éve az M1/M7 kötetéből, de ahogy a költő fogalmazott: "ez a jelen pillanatban összegyűjthető legjobb, amit tudok." A cím, az M1/M7 az autópályák összetalálkozását jelenti, azt a néhány kilométert, ahol együtt futnak. A kötet fülszövege szerint az emberi és a társadalmi témák pályája érnek össze. "Nekem ez az öt kilométer a hazám" írja Szálinger a címadó versben. Fontos szavak egy olyan szerzőtől, aki bevallja és használja magára a gyüttment szót, mely kezdettől meghatározó volt az életében. Az M1/M7 három részre oszlik, az első rész a Sport alcímet viseli. A könyvbemutatón elhangzott Szálinger Balázs szájából, hogy sosem szenteli magát teljesen az irodalomnak, mert az papírszagú, hanem szívesen foglalkozik egyébbel is, mint a foci, mert az életből több vers születik.

A második rész címe Szőlőszínház, melynek a címadó versét maga a költő választotta ki felolvasásra. A Közétek dobva búcsúzom címében és utolsó sorában: "Szép húgaim, ti huszonévesek, közétek dobva búcsúzom" is viseli a búcsúzás, lemondás és az irónia vonásait, ami jellemző az M1/M7 sok versére. Az utolsó rész a Nemo plus iuris, a latin kifejezés jelentése senki sem ruházhat át másra több jogot, mint amennyi saját magának van. Album ciklus, amely tizenkét versének címe szintén latin jogi kifejezés, és ezek a versek ütnek el a legjobban az M1/M7 általános hangvételétől, de mégis annyira jellemzőek, hogy felmerült, a címadói legyenek a könyvnek. Az utolsók között szerepel a kötet talán legemlékezetesebb verse, a Régvolt királyok, ami után nehéz úgy nézni az idős emberekre, mint előtte.

Szálinger Balázs verseskötetét jó olvasni, nem öncélú játékosság és formai bravúrok, de őszinte, néhol felkavaró, ahogy egy költő az életútjának feléhez közelít, felnőtt az első megjelent művei óta, vagy ahogy a kötet szerkesztője fogalmazott: "egy költő ígéretből költővé vált".

Kiadvány:
Szálinger Balázs
M1/M7
Magvető Kiadó, 2009

Forrás:
napvilag.net