Némelyik író évekig vért izzad, mire kitermel magából egy elfogadható darabot, de akad olyan is, aki csak úgy, mellékesen megírja családja történetét, majd hozzácsap három másik könyvet is, ha már úgyis belekezdett.

Nem mondhatnánk, hogy Lángh Júlia könyvei különösebb vihart kavarnak, de a kritikai fogadtatás minden esetben kedvező ? ezt persze lehetne a szerző bennfentességének is tulajdonítani. Körülnézve azonban a blogoszférában, szinte kizárólag csak pozitív véleményekkel találkoztunk Lángh könyveivel kapcsolatban, ami már önmagában eredmény.

Valószínűleg az őszinteség és a mesterkéltség teljes hiánya az, ami vonzóvá teszi történeteit és stílusát, érezhető az erőfeszítés, amivel a lehető legszikárabbá tette szövegeit, hogy azok minél hitelesebbek lehessenek. Különösen figyelemreméltó az a zsigeri, szinte már infantilisnek nevezhető ellenállás, ami előre hajtja az egykori budai úrilányt először Párizsba, később Münchenbe majd végül Afrikába. Csupa olyan téma, amelyről számos szentimentális visszaemlékezés született, de Lángnál közelebb jutunk a valósághoz, nem hallgat el semmit, nem próbál utólag szépíteni. Az Egy budai úrilány, a Közel Afrikához és a Vissza Afrikába után most a legfrissebb kötet, a Párizs fű alatt kapcsán kérdeztük a szerzőt.

hvg.hu: Milyen írónak tartja magát? Milyen típusú könyveket ír?
Lángh Júlia: Még írónak is nehezen. Szinte véletlenül alakult úgy, hogy újabban könyveket írok. Eddig négyet ? az is éppen néggyel több, mint amennyit valaha is gondoltam volna, hogy produkálni fogok. Csak személyes élettapasztalatokról írok, úgy látszik, azt hiszem, hogy van értelme. Pedig tudom, hogy soha senki nem tanulhat másoknak a tapasztalataiból, csak abból ? ha egyáltalán ?, amit a saját bőrén megélt.

hvg.hu: Hogyan illeszkedik a Párizs fű alatt az eddigi munkásságához?
LJ: Csak úgy, hogy ez is személyes élményeken alapszik, mint a két Afrika-könyv, meg a budai gyerekkorról szóló. Nem terveztem semmit előre, úgy adódott, hogy most életemnek éppen ezt a szakaszát dolgoztam föl. Tervezni nem nagyon szoktam, nem érdemes, úgysem tartanám be.

hvg.hu: Miféle könyv a Párizs fű alatt, milyen műfajúnak mondaná?
LJ: Erre nehéz válaszolni. Talán önéletrajzi regény, bár végül is csak néhány évről szól a most már viszonylag hosszúnak mondható életemből.

hvg.hu: Mit gondol, mit mondhat a Párizs fű alatt az olvasónak, mit tanulhat belőle?
LJ: Azt rábízom az olvasóra, hogy mit tanulhat, már ha egyáltalán tanulás kedvéért olvas, amit kétlek. Azt hiszem, az ember többnyire inkább színekért, szagokért, álmokért, ábrándozásért olvas. Ha meg éppen tanulni akar, talán azt szűrheti le belőle, hogy a szabadság és függetlenség nem valami nemes, elvont fogalom, hanem mindennapos küzdelem, leginkább, mint egy hullámvasút a megváltó pillanatok és a súlyos kétségek között.

hvg.hu: És mit jelent önnek ez a mostani könyv?
LJ: Már nem sokat, megírtam, túl vagyok rajta. Örülök neki, ha tetszik az olvasónak. Tényleg örülök.

hvg.hu: Van kedvenc könyve a sajátjai közül?
LJ: Igen, a legelső, a Közel Afrikához. Szerintem az sikerült a legjobban. És az segített nekem közel húsz év után visszaköltözni Magyarországra. Már ott, a nigeri bozótfaluban, jegyzetelés közben tudtam: megérett a helyzet, haza akarok menni, hogy elmeséljem az afrikai életet a magyaroknak. Hogy az örökös önsajnálatból és köldöknézésből pillantsanak mát ki egy kicsit mások összehasonlíthatatlanul nehezebb, mégis derűsebben viselt életére. Úgy látszik, mégiscsak azt hiszem, nyilván naivan, hogy lehet tanulni a könyvekből...

hvg.hu: Milyen tervei vannak íróként?
LJ: Feltételezem, hogy előbb-utóbb eszembe jut, mit akarok még, ha akarok, az életemből a magam és mások számára összefoglalni. Addig is folytatom, amivel már évek óta foglalkozom, és szerintem még nagyon sokáig fogok, mert nem látszik a vége: Afrikai olvasókönyv a munkacíme. Időnként itt-ott közlök belőle kisebb részleteket. Egyszer majd nagyon vaskos, nagyon tarka könyv lesz, és a magyar könyvkiadók észre fogják venni, mekkorát mulasztottak, hogy nem figyeltek oda erre a hihetetlenül izgalmas és gazdag világra, ami a francia nyelvű afrikai regényirodalom.

Kiadvány:
Lángh Júlia
Párizs fű alatt
Magvető Kiadó, 2009

Forrás:
nol.hu
2009.11.20.