Az érvényes múlt nem dicső, de fontos (Librarius)
(kiadvány: Akik már nem leszünk sosem - ÜKH 2018)
– így kezdődik Krusovszky Dénes regénye. Krusovszky Dénes első, több, mint félezer oldalas regénye. Pontos, ismerős elemektől dús, szép mondat, mely azonnal berántja az Olvasót egy számára ismeretlen helyzetbe/történetbe. Mindig van abban valami „hozzáadott izgalom”, amikor egy betűvető új terepre téved/vonul. Krusovszky Dénes (eddig) elsősorban költő volt, bár novelláit is ismerhettük, az, hogy előállt egy méretében is tekintélyes regénnyel, egyáltalán nem tétnélküli tett. Ha rosszul méri fel képességeit, nagyobbat bukhat, mint aki ismertség nélkül próbál elsőregényesként debütálni. Hiszen semmiféle biztosíték nincs arra, hogy a kis terjedelmek mestere képes megbirkózni a nagyméretű szövegtesttel. Mintha egy ékszerész akarna Eiffel-tornyot építeni… ékszerekből. (Jaj, csak bele ne ragadjak ebbe az idióta, de sok mindenre választ adó képbe!)
Krusovszky Dénes nagy vállalása tényleg nem rizikómentes. Hiszen, azt, amit a verseken és novellákon készségszinten megtanult, most egy egészen más közegben kell meggyőzően működtetnie. Ráadásul, ezt talán nem kell túlmagyarázni, többet kell adnia annál, mint amit a jól egymásba gyűrt történetek adni tudnak a „mezei olvasónak”. Még akkor is, ha az olvasói elvárás – nyilvánvalóan másodlagos azzal szemben, amit az írónak önmagától el kell várnia. Hiszen az író itt – szemben a trendekkel – olyan emlékművet épít, mely az érvényes emlékezés legitimitását kénytelen bizonygatni egy bornírt világban. […] 2018-08-27 16:46:09
|
|