Az idén száz éve született Mándy Iván író írásai nélkül kevesebbet tudnánk a kultikus városról, Budapestről, Mándy köztudottan a kapualjak, bérházak, körfolyosók és kávéházak legnagyobb szakértője volt. A most megjelent Ciklon című válogatott Mándy-kötet szerkesztőjével, Darvasi Ferenccel beszélgettünk.

A szerkesztésedben megjelent Ciklon összeállítása során milyen szempontok voltak elsődlegesek, volt-e valami elv, hogy az összeállt kötet végül kiadjon valamit?
Első körben igyekeztem mindenféle előzetes szempontrendszer felállítása nélkül, csak arra koncentrálni, hogy mely novellákat érzem elég erősnek. Amikor azonban így 44 kispróza jutott át a rostán, mégiscsak muszáj volt valamilyen elvek mentén dönteni. Végül az lett a vezérfonál, hogy lehetőség szerint minden pályaszakasz megjelenjen a válogatásban, kerüljük a szerzőt övező, csontig lerágott sztereotípiákat (vannak ilyenek bőven), és persze legyen egy határozott íve a kötetnek, egyszerűen fogalmazva: jussunk el valahonnan valahová. Mindezek mellett ahhoz természetesen ragaszkodtam, hogy csak és kizárólag kiváló novellák kerüljenek be, de olyan nagy volt a merítési lehetőség, hogy ez nem is jelenthetett gondot. Nem jelenthetett gondot, de az azért megdöbbentő volt, hogy 44 olyan novellát is találtam, amit nyugodt szívvel be lehetett volna válogatni a kötetbe. Azt hiszem, elég kevés írónkról mondható el, hogy ennyire sok elsőrangú kisprózája volna.

Mándyt szokás egytémájú szerzőnek nevezni, de a sok-sok szöveg átnézése gondolom, éppenséggel ennek a kijelentésnek a cáfolata. Hány Mándy Iván létezik?
Ha egytémájú szerzőnek talán nem is nevezik, de tény, hogy vissza-visszatérő gondolat, hogy az írói világa szűk, és mindig ugyanazt a néhány motívumot, témát (mozi, foci, kávéház stb.) variálja. Ez azonban legfeljebb általánosságban állja meg a helyét, az életmű egészét nézve semmiképp sem. Már eleve az nem jelent semmit önmagában, hogy valaki csak egy-két témával foglalkozik, hiszen ugyanarról is lehet más- és másféleképpen írni. Ráadásul ennyire azért nem szűk a Mándy-féle prózatartomány. Helyszínként sem csak a vele kapcsolatban számtalanszor emlegetett Pest jelenik meg nála, hanem a külföld, a vidék és urambocsá, még Buda is. Igaz, jóval ritkábban, de markánsan. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy milyen jelentős különbségek vannak az egyes pályaszakaszok közt: az idő előrehaladtával egyre személyesebbé vált a prózája, valamint a zártabb, klasszikusabb novellaformától egyfajta lazább szerkezetig jutott, melyben kiemelt szerep jutott a kérdéseknek, az elbizonytalanodásnak, az asszociációknak és a múlt felidézésének.

A száz éve született szerző körül kialakulhat kultusz? Az ő elismertsége vetekszik akár Mészöly Miklós elismertségével?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Ayhan Gökhan, Izsó Zita, 061.hu, 2018. október 21.