 „Az igazság kimondása az a munka, amit a mai nőknek kell elvégezniük!” – interjú Catherine Millet-vel, a leghíresebb szeximádó írónővel egy bántalmazó gyerekkorról (WMN.hu)
(kiadvány: Mesés gyerekkor)
Érdekes élmény egy olyan hetvenéves hölggyel interjút készíteni, akit leginkább féktelen szexuális életéről és étvágyáról ismernek szerte a világban, és aki teljesen objektív módon írta meg szélsőséges szexuális szokásait. A Catherine M. szexuális élete című könyv az egész világon végigsöpört óriási hullámokat kavarva: a mai napig a női irodalom egyik legexplicitebb művének tartják. A könyvet olvasva az volt a legmegdöbbentőbb élményem, hogy ez a nő a megszámlálhatatlan férfival való mindennemű aktusát, magával a szexszel való szenvedélyes kapcsolatát hogyan képes ennyire érzelemmentesen elmesélni. Bár nem vagyok prűd, mégis félre kellett tennem egy idő után a könyvet, mert nem annyira élvezetet, mint kiszolgáltatottságot éreztem ki belőle. Hiába vallotta be, hogy lelkesen vett részt az akár 150 embert számláló gruppeneken, azt éreztem, hogy valami itt nincs rendben. Catherine ezzel párhuzamosan a párizsi művészeti szcéna jegyzett kurátora, a modern és kortárs művészettel foglalkozó elismert Art Press magazin alapítója. A beszélgetésünk apropója a napokban magyarul is megjelent új könyve, a Mesés gyerekkor volt. Catherine Millett-vel Marossy Kriszta beszélgetett. – Marossy Kriszta/WMN: Ha valaki az új könyvét a címe alapján könnyed nyári olvasmányként emeli le a polcról, eléggé meg fog lepődni… Catherine Millet: Igen, valószínűleg alaposan meglepődik, de talán talál benne valami mást, ami miatt érdemes lesz végigolvasnia. Én legalábbis reménykedem benne… M. K./WMN: Mégis honnan ered ez a cím egy olyan történethez, amelyben idegennek érzett és bántalmazó családban, környezetben nő fel egy gyerek, és folyton elvágyódik onnan? C. M.: A válasz nem bonyolult, mivel a francia nyelvben a mesés szó többrétegű: jelenthet valóban boldogságot, ugyanakkor álmodozást is. Természetesen az én esetemben az álmodozás és a saját magam által kreált történetek világa fut párhuzamosan a kevésbé csillogó valósággal, amiben gyakorlatilag kamaszkorom végéig éltem. Fontos hangsúlyozni, hogy csak elvileg éltem ebben a közegben, mert nagyon korán kialakult bennem annak a belső kényszere, hogy inkább egy vágyott, kreált világot teremtsek saját magam számára. Az elvágyódásom sokszor kissé tragikus hősök, a párizsi értelmiség elérhetetlennek tűnő világába repített, és folyton ezekkel a történetekkel szórakoztattam a környezetemet, a barátaimat és nem mellékesen önmagamat is. M. K./WMN: Ehhez képest a valóság Párizs nem igazán szerethető külvárosa, Bois-Colombes volt, és a folyton veszekedő szülők… […] 2018-10-28 12:31:38
|
 |
|
