 Mesék életről, halálról, újjászületésről
(kiadvány: Mesék életről, halálról és újjászületésről)
Egyszer volt, hol nem volt... Számtalanszor hallottuk gyermekkorunkban ezt a mesekezdő formulát, amelyet mi is így adunk tovább. De vajon belegondoltunk-e valaha, mit jelent ez az egyszerűnek és könnyednek tűnő kijelentés: egyszer lenni, másszor meg nem? Pedig a réges-régi időkből származó teremtésmítoszok, élet-és haláltörténetek többek között azért őrződtek meg számunkra, hogy felelősséggel lássuk s éljük mindennapjainkat, és újra meg újra szembenézzünk az élet végességével. A varázsmesék hősei nemcsak sárkányokkal viaskodnak a mesékben, s nemcsak királylányokat mentenek meg a veszedelemből, hanem útnak indulnak azért is, hogy megszerezzék az élet vizét. Az élet vizét megszerezni akaró hős leereszkedik a Halál Birodalmába, hogy megküzdjön az újjászületésért. A mesékben nincsenek legyőzhetetlen ellenfelek, a halál sem az. A mese lehetővé teszi az ember számára, hogy - ha csak átmenetileg is - győzelmet arathasson a halál felett, és megteremtse saját világát. A Mesék életről, halálról és újjászületésről című kötet meséi felidézik, mintegy újra az emlékezetbe vésik, valamint működésbe hozzák ezt a régi mágikus tudást.
A kisgyerek megszületése után pár nappal már anyját kezdi tanulmányozni: milyen a hangja, illata, íze. Ahogy cseperedik, úgy ismerkedik meg az egyre tágabbnak tetsző környezetével: megkóstolja a kezét, a játékait; látja, hogy anya mindig kimegy a kertbe, távolról érkezett rokonokkal találkozik, majd a környéki iskolába megy, aztán játszótérre, moziba, később bulizni. Hasonló 'távolodás' történik az ember fejében is: ha nem ragad le az önismeret kanyargós ösvényén, akkor talán eljut addig a gondolatig, hogyan születtem meg? Anyám is ugyanezen a módon? Az összes, eddig élt ember is? Honnan kapok választ erre a kérdésemre, ha a környezetemben élők nem beszélgethettek az első emberekkel? Ezt válaszolhatják meg a teremtéstörténetek. Mindenki ismeri az Ádám-Éva-sztorit, meg hogy a Föld egy gigantikus robbanásban jött létre. Engem már régóta izgatott, hogy vajon az egyes népcsoportok beszéde szerint hogy születtek meg az emberek. Kiskoromban olvastam egy olyan történetet (viva Usborne enc.), hogy az isten sárból alkotta meg őket, majd széthajigálta, ezért élünk olyan messze egymástól. Jó, persze, de ezek csak mesék - mondhatjátok. Erre én: minden mesének van alapja. Hiszen Mátyás király nem feltétlenül volt jó és igazságos király, csak olyannak ismertük meg a történetek alapján. A régi korok emberei ezekkel szórakoztatták magukat és egymást, hiszen nem volt tv, internet, csak a többiek és a határtalan fantáziánk. Ha az eredeti történetet meg is toldották, akkor sem lenne ennyi hasonlóság az egyes teremtéstörténetek között, mint amennyit Boldizsár Ildikó kötetében észrevehetünk. A mű első részében ezek, az eredetet leíró históriák kaptak helyet. A másodikban inkább az emberek halálhoz való viszonyába enged bepillantást. Ismeritek azt a történetet, miszerint a halál meglátogatta az öregasszonyt, aki hosszas könyörgés után kapott egy nap haladékot, amit fel is írt az ajtófélfára? Majd miután a halál másnap visszajött, az asszony rámutatott az ajtóra, hogy "holnap" jöjjön vissza. Ez csak egy példa volt a sok közül, hogy az ember hogy próbálta meg becsapni a végzetet. Ha az életben nem is, legalább a mesékben jól ki lehet szúrni vele. A Mesék életről, halálról és újjászületésről egy nagyon jó kötet. Bepillantást nyerhetünk vele az egyes népek gondolkodásába, hétköznapjaiba a meséken keresztül. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Csak felnőtteknek! Kiadvány: 2009-12-02 15:54:27
|
 |
|
