Az alkotás gyönyörében lubickolva (Magyar Szó)
(kiadvány: Jégvágó)

Minden alkalommal, ha erősen történetcentrikus prózát olvasok kortárs szerzőtől, óhatatlanul eszembe jutnak Borges gondolatai, amikor az egyik előadásában arról értekezik, mára a „magasabbrendű” szépirodalomban úgyszólván teljesen megfeledkeztek a történetről mint olyanról, és csupán a krimiírók őrizték azt meg munkáikban. Borges persze picit túloz, de mindenképpen rendkívül fontos a megállapítása, és kétségkívül jelentős is a nagy hatású argentin író – és úgy általában a latin-amerikai szerzők – szerepe abban, hogy ez a trend lassanként megváltozni látszik: a posztmodern elcsitultával a történet, a sztori visszanyeri méltó helyét irodalmainkban.

Jorge Luis bizonyára azért említi csupán a krimit, mert ő ezt a műfajt kedvelte – ugyanakkor nyugodtan ide sorolhatjuk még a horrort, a thrillert, a sci-fit, a fantasyt, és úgy általában az úgynevezett „peremműfajokat”, amelyekben elsődleges szerep jut a remek, fantáziadús, sodró lendületű sztorinak, miközben számos szerzőjük – kapásból említhetem például Kinget, Martint vagy K. Le Guint – szépirodalmi igénnyel forgatja tollát, melynek nyomán valóságos kis remekművek születnek. A „másik oldalról” pedig megemlíthetjük teszem azt Ecót vagy Viant, akik tágabb értelemben szintén krimiket írtak – és igazából, már ha érdekel bennünket az olvasó is, mindig is ez működött a legjobban; elég, ha csak A Karamazov testvérekre gondolunk. Amikor ponyva és szépirodalom közelítenek egymáshoz, táplálkoznak a másikból – míg a végén belátjuk, nem létezik alacsonyabb vagy magasabb rendű műfaj. Jó könyv van meg rossz könyv. Művészet és „művészkedés”.

Elnézést a hosszú bevezetőért, de mindez közvetlenül kapcsolódik Centauri regényéhez: mely elsöprő lendületű, lenyűgöző nyelvi bravúrral megírt, valóban letehetetlen olvasmány. Családregény? Fejlődésregény? Road movie? Krimi? Akció? Thriller? Mindez együtt – rendkívül eklektikus alkotás –, ami végeredményként kap valami plusz töltetet. Ha tehetem, egyetlen szuszra végigolvasom. Így sem tartott tovább három nekifekvésnél.

Csak néhány mondat a történetről (olvasd el; ha szereted az ilyet, nem fogsz csalódni). Dan Coolbirth hirtelen magára marad kaliforniai otthonában: anyja otthagyja a családot, nagybátyja leugrik a Golden Gate-ről, apja, nagynénje rákban meghalnak... nője nincs, és még a feje lágya sem kezdett benőni ennek a huszonéves fiatalembernek. Egy ideig online munkából tengődik, de amikor a családi adósságok okán összeomlik anyagilag, kénytelen lépni, végre önállóan dönteni, maradni vagy továbbállni – egyszóval elkezdeni élni. Kettős gyilkossággal kezdi: nem rossz indítás! Irány tehát Észak, Montana hegyei, ahol az egyik távoli ős házikója vár rá. És persze számtalan kaland.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Szögi Csaba, Magyarszó.rs, 2018. szeptember 20. 

2018-09-20 15:20:17
Fordította: Morcsányi Júlia
Lázálom az újrakezdésről
Patricia Lockwood maximalista regénye provokatívan, élesen és nagyon viccesen mesél az újrakezdés privilégiumáról. Író narrátora egy hosszan elhúzódó betegség furcsa és kevésbé furcsa...
Nem forradalmi versek
Még sosem volt ilyen vidám az illúzióvesztés, mint Vida Kamilla verseskötetének lapjain! Aki ezekben a szövegekben beszél, már nem pályakezdő, de még nem középkorú: tudja, hogy amit másokon...
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
Történetek mindennapi rejtélyekről
Az emlékezés és a felejtés között bolyonganak Krusovszky Dénes novelláinak szereplői. Egy férfi elkíséri idős édesapját egy testépítő versenyre. Egy társasutazás meglepő fordulatot...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ