Útban az útinapló, az útirajz és a novella között, keresztülvágva az esszé ösvényein ? a fiatal írónő utánozhatatlan, olykor megbotló lépteivel, bátran, de azért szerényen, csinosan és csintalanul. Kiss Noéminek (1974) pályafutása legkezdetétől egyformán műfaja a novella, a tanulmány, az útirajz, a kritika, az esszé, és merészen keveri őket ? teheti, van hozzá tehetsége, korán kiforrt ? noha még bugyborog ? a stílusa és a ritmusa, amiből nem enged. Nem vesz figyelembe műfaji és szemléleti standardokat; a saját szemével (szemüvegével) néz, és a saját élő nyelvén beszél, melynek grammatikája gyakran meglepően virgonc és rugdalózós. Kiss Noémi kellőképp tiszteletlen; szabad lélek, ám ugyanakkor sohasem ő az, aki többet tud, mint a másik, vagy többet, mint egy falu, mint egy hegy, mint egy akárki. Nem ítélkezik, és nem fölülről ?tekint át?, nem rendelkezik gondolati magaslattal, hanem benne van a kalamajkában, sőt növeli azt. Nem intellektualizál, ámbátor okos és szellemes megjegyzései vannak, és eredeti szelleme is van, kicsit pikírt, kicsit vicces, intelligens és nőies, elpiruló és elsápadó ? neki is, meg ennek a szép könyvének is. (Nem hagyható említés nélkül a borító, Pintér József újabb műremeke. A graffitikkal meg a kereszt lábánál töprenkedő Krisztussal.)

Itt most valaki végre nem Berlinről, Londonról és New Yorkról dereng, hanem elcaplat Kelet-Európa isten háta mögötti tájaira, Bukovinába, Galíciába, Szászföldre, Bácskába ? Romániába, Ukrajnába, Szerbiába. Erre kíváncsi. Nem a csillogó és glatt, hanem a ?rongyos ékszerdobozra?, melyben a féldrága- és drágakövek bizsuval, a gyöngyszemek strasszal és palicsi homokkal keverednek. Kis kék EU-papírzászlócskák is vannak benne, amilyet fagyiba szúrnak. Sáros is meg poros is ez ?ékszerdoboz?, mintha padláson vagy pincében találták volna. Mi viszi ilyen helyekre a fiatal írónőt? A múltja és az emlékezete. Kiss Noémi Gödöllőn született, és még kijutott neki a szocializmusból és annak realizmusából. Gyerekkoráról és a tanítónő nagyanyjáról szól a könyv otthoni útilélekrajza, Az angol iskola, amely jól szemlélteti motivációját is. ?Magyar gyerekkorral könnyű Romániába utazni?, írja, és segít nekünk is, ha nem is kor-, ha nem is honfi- és sorstársainak, de a földijeinek felfedezni kelet-európai rokonságunkat és kipett-kopott identitásunkat. Pedig ma ez nem divat, Végel László legalábbis szomorúan állapítja meg, hogy Kelet-Közép-Európa többé nem érdekes, mivel a rendszerváltozás után is maradi maradt, agresszív és acsarkodó; egy másik vajdasági szerző, Hódi Sándor pedig azt mondja, hogy ?amit ?felzárkóztatásnak? és beilleszkedésnek hívunk, nem egyéb, mint ennek a szerencsétlen térségnek a végleges szétroncsolása?.

Kiss Noémi nem tartozik a közelmúlt vagy a régmúlt, a népi vagy a polgári hagyományok siratói, sem a rendszerváltozás liberális vagy nacionalista politológusai közé; a nemzeti hagyományokat olyan nagyon nem sajnálja, mivel e téren ? no, más téren is ? ?hamis igazságokra? lel, de az eu-zás hátulütőit is észreveszi. Ő nem országhatárok és nemzeti kultúrák keretei közt gondolkodik, hanem régiókban és multikulturalizmusban ? ellenben figyelmes a nemzetiségeket és kisebbségeket ért elnyomásokra (így, többes számban), a kényszerű és mézesmadzagos lakosságcserékre, átépítésekre és -telepítésekre, hely- és nyelv-, helységnév-cserékre, és megértően tekint az otthontalanná és nincstelenné tett és lett emberekre, mindennemű -talan, -telenekre, munkanélküliekre, szegényekre, újgazdagokra ? egyáltalán a lukakra, törésekre, ficamokra és megbicsaklásokra. Ezek az ő ?specialitásai?.

Kiss Noémi tudja, hogy múltunkra, múltunkba, legyen akár személyes, nemzeti vagy szülőföldes, mennyi hazugság tapadt és ragadt. Sőt talán azokból áll. ?Csúnya, torz, hamis emlékek. Összevisszaság. Bármit rájuk fogni, hazugság volna.? Közhelyekkel és ráfogásokkal hadakozik, miközben azt is tudja, hogy ezektől megtisztítani az igazságot nem lehet, nem is kell ? ezért választja gyakorta az ellentmondások kecskeösvényeit, és nem zavartatja magát, ha valami (vagy valaki) egyszerre szép is meg csúnya is, gyönyörű is meg büdös is, felemelő is meg lesújtó is. Nem feladata az, hogy rendet vágjon, gyakran inkább kócol, kuszál, túloz, ám mivel jó írónő, akinek saját stílusa és technikája van, ebből mindig kisül valami, ami egyszeriben fényt vet ? és világlanak a kusza kisvilágok.

Kiadvány:
Kiss Noémi
Rongyos ékszerdoboz ? Utazások keleten
Magvető Kiadó, 2009

Forrás:
ujszo.com
2009.11.27.