Igazán jó könyvet olvasva gyakran felmerül az emberben a kérdés, hogy vajon kiről szól a történet, saját életét vetíti elénk az író, vagy csupán gazdag fantáziája színezte élethűre mások történetét. Neves, nagy író esetében, különösen, ha regényei saját szülőföldjén játszódnak, még fokozottabb a vágy, hogy megismerjük magát az alkotót is, aki - mint Garcia Márquez is - elvitt minket egy képzeletbeli utazásra a világ távoli zugába.
Gabriel Garcia Márquez Kolumbiában, egy kis településen, mondhatni, valahol az isten háta mögött született, még 1927-ben. Az ő kalandos, fordulatokban gazdag életét írta meg a latin-amerikai irodalom kiváló ismerője, az angol Gerald Martin. Tizenhét évig gyűjtögette az adatokat, információkat, felkeresett mindenkit, akinek valaha köze lehetett hozzá, neves politikusoktól a népes rokonság utolsó sarjáig.
A könyv a távoli múltban, a legrégebbi ismert felmenők életrajzával, a korabeli Kolumbia történelmének olyan részleteivel kezdődik, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az olvasó megértse, hogyan formálódott annak a sokgyerekes család legidősebb fiának az élete, akit nagyszülei neveltek. Nagyapja mellett, okos, de amolyan koravén, magának való emberke vált belőle, akit aztán a tanulás lehetősége korán elszakított a családi fészektől.
A középiskola után Bogota egyetemén kezdett jogot hallgatni, de érdeklődése fokozatosan az irodalom felé fordult, és idővel elhanyagolta, majd abba is hagyta tanulmányait. Verseket, cikkeket írt, majd egy korai regényt, amit a kiadó lesújtó kritikával küldött vissza. Ahogy ilyenkor lenni szokott, benne is összeomlott a világ, és jobb híján vidéki, utazgató könyvügynökként tengette szegényes napjait, egészen addig, amíg egy ígéretes újságírói állást ajánlattak számára Bogotában, és hamarosan oknyomozó riporterként utazgatott az országban, már-már Hemingway-féle álmokat dédelgetve.
Kolumbia sosem volt a béke és a nyugalom szigete, így másokhoz hasonlóan Garcia Márquezt is világ életében élénken foglalkoztatta a politika. Baloldali szemlélete nem volt ritkaság, hiszen a kommunizmus eszméje egész Latin-Amerikában fogékony talajra talált. Azt máig nem tudni, hogy vajon a riportjaiban is megnyilvánuló nézetei miatt kényszerült rá, vagy pusztán egy véletlen lehetőség kínálkozott, de tény, hogy 1955-ben Európába utazott, és két és fél évig ott is maradt.
Nyomorúságos körülmények között élt Párizsban. Azon kívül, hogy megtanult franciául, életének nagy nyeresége, hogy eljutott Európa számtalan országába, 1957-ben még Magyarországra is.
Visszatérve hazájába megnősült, majd feleségével Mexikóba távozott, ahol hat évet töltött. Egyre többet utazott, megszerette Kubát, csodálta Fidel Castrót, és kétségtelen, hogy Latin-Amerika szerte olvasott cikkei mellett politikai kiállása is nagyban hozzájárult növekvő népszerűségéhez.
Sosem írt könnyen, minden mondatért megküzdött, de elszántsága végül meghozta a sikert. 1967-ben adta ki a Száz év magányt, ami egy csapásra világhírűvé tette. Sokat számított, hogy a spanyol nyelv Latin-Amerika nyelve, így regényét fordítás nélkül is milliók olvashatták. Hamarosan az egész földrész sajátjának érezte, mindenki büszke volt rá.
Nyughatatlan alkata Barcelonába vitte, ahol újabb hat évet töltött, és ahonnan A pátriárka alkonya kiadása után, immár dúsgazdag íróként távozott. Utazgatott a világban, építgette kapcsolatait a legnevesebb emberekkel, a mindennapi írás nyűge helyett kedvére politizálhatott.
Életének igazi csúcspontja 1982-ben jött el, amikor megkapta az áhított irodalmi Nobel-díjat. A következő 25 év - mondhatni - fürdés a sikerben. A világ a lábai előtt hevert. Nagyot változott az élete, éhező fiatalemberből gazdag milliomos lett, aki a Nobel-díj utáni évek során még számtalan regényt írt, köztük olyan vitatott értékűeket is, mint a Fidel Castroról, vagy a Simon Bolivarról szólót.
A könyv az író nyolcvanadik születésnapi ünnepségével zárul, amelyre, bár Kolumbia eldugott kisvárosában tartották, a spanyol királytól Clintonig olyan neves tisztelői érkeztek, akikhez hasonlót csak a legnagyobb egyéniségek remélhetnek.
Nagy élmény végig kísérni egy ilyen sikeres író, közéleti személyiség életét, és fölösleges lenne a leírtak hitelességét firtatni, hiszen maga Márquez mondta a szerzőnek, amolyan baráti biztatásként, hogy:
"Csak írja, amit lát, bármit is ír, majd az leszek én."

Kiadvány:
Gerald Martin
Gabriel García Márquez - Egy Élet
Magvető Kiadó, 2009

Forrás:
Becskereki László
utazaswebring.hu