 A föld visszaveszi, ami az övé
(kiadvány: Mesék életről, halálról és újjászületésről)
?Globalizált világunkban?? ? halljuk a könyökünkből is olykor kikívánkozó közhelyet. Boldizsár Ildikó ?nem korszerű? mesekönyvének hősei nem a lézerkardot vagy barátnőjük hamvas, ínycsiklandó nyakát keresik egy kis izgalom vagy frissítő vér gyanánt, hanem az élet vizét. Meseantológiája másként globalizált: a címünket adó grúz mesétől a dél-afrikaiig, a magyartól a giljakig, az indonéztől a kubaiig a glóbusz seregnyi népének teremtésről, születésről, életről-halálról, létért folyó küzdelemről szóló történeteit gyűjtötte csokorba, középpontjukban egyetlen kimondott vagy meg nem fogalmazott kérdéssel: mi végre?, csak hogy otthon legyünk benne, vagy van valami, az anyagelvűségen túli titok is? És ha létezik, akkor miért kell itt hagyni?! Boldizsár Ildikó sokszor kifejtette, hogy az ő felfogásában, gondolkodásmódjában mindaz, ami a népmesékbe, tündérmesékbe van zárva, a valóságból táplálkozik. Nem a fantázia szüleményeiként tekint a mesékre, és nem csupán szórakoztatás céljából maradtak fönn a hagyományban ilyen sokáig. Kezdetben nem is gyerekeknek szóltak, hanem felnőtteknek (s e könyv most ide érkezik vissza, hiszen kifejezetten felnőtteknek szól). A történetekbe zárt üzeneteket igyekszik megfejteni kutatásai során: mi dolgunk van itt, magunkkal és a környezetünkkel? ?Számomra a tündérmese nem más, mint lélekkísérő szakrális szöveg. Nem másról szól, mint az üdv, a teljesség elvesztéséről és újramegtalálásáról. Ezért olvashatom a tündérmesét úgy, mint egyéni szenvedéstörténetet, a saját életemben meglévő üdv elveszítését; egy másik ember üdvének elveszítéseként, és olvashatom úgy is, mint az univerzummal, a természettel való egységnek az elvesztését és újra megtalálását.? Úgy véli, az igazi meseértő nem csupán belehelyezkedik a történetbe, s a hős királyfi és a nádszálkisasszony szerepén kívül azonosulni képes a ?rosszal? is, hanem szellemi tanításokként értelmezi a meséket. A Magvetőnél általunk többször szapult szöveggondozás most az átlagosnál jobb, szép a borító, ízléses a tipográfia, érdekes az előzék és a borító színkomponálása, van benne jelzőszalag, ami a gyengénk (s nem is olcsó mulatság) ? azonban a nyomda ürdüngje ilyenkor mást vesz elő: az fj ligatúra (pedig a mesékben hajh, mennyi az ifjú) végig nincs igazítva. Kiadvány:
2009-12-08 12:15:55
|
 |
|
A mesekutató-meseterapeuta Boldizsár Ildikó felnőtteknek szóló mesesorozatában az ötödik könyvét jelentette meg a Magvető Kiadónál. Élet-halál-újjászületés: a cím pontos, lényegre törő és nem blikkfangos, a szerkesztő ezúttal e három, a mesékben nagyon is szorosan összefüggő állapotot-léthelyzetet állította középpontba, s válogatott a kötetbe számos nép szebbnél szebb meséjéből jobbára kevésbé ismerteket. 
?A népi filozófia a változóban az állandót, a törvényszerűt keresi, az egyén szerepét a közösségben, az élők viszonyát a halottakhoz, az ismeretlenhez, a ?természetfelettinek? nevezhető, nem emberi léthez, a jelen viszonyát a múlthoz és a jövőhöz. [?] Csak a halál, az egyéni elmúlás ténye az, amellyel nem boldogult a népi filozófia sem, és ezért mindenféle különös elmélet jött létre arról, hogy mi történik az egyénnel a halál után. De ezek az elméletek sem egyéniek, hanem kollektív elképzelések. Aki a recitált népi siratóénekek szövegét tanulmányozza, megdöbbenve veszi tudomásul, hogy ezer év keresztény tanai milyen kevéssé hatottak az elmúlással kapcsolatos vélekedésre. Mert a népi filozófia is megtorpan, ha a lét és nemlét kérdéséhez érkezik el. Éppen ezért végződtek a népmesék is ezzel a mondattal: és még ma is boldogan élnek, ha meg nem haltak.? A fenti gondolatok akár a könyv fülszövegének is beillenének, de ezeket Dömötör Tekla 1982-ben vetette papírra (Táltosok Pest-Budán és környékén).
