Mazochista-é az, aki direkt élvezetből olvas rémtörténeteket? Mert az ilyen  könyvekben bizony megesik az, hogy szellemek ijesztgetik a ház lakóit, vagy egy ismeretlen, emberi gondolkodással felfoghatatlan erő hipnotizálja a barátodat, baltát vág a fejébe, majd a hullát ellened fordítja. A többi rémséges dologról nem is beszélve.

Vajon mi készteti az átlagos olvasót arra, hogy ilyen dolgokat tartalmazó novellákat, regényeket olvasson és azokban lelje örömét? Hiszen az ember nem igazán szeret a halálról, elmúlásról beszélni de mégis fogynak azok a könyvek, amelyekre a brutalitás, vagy a rejtélyes halálmódok, a természetfeletti dolgok taglalása a jellemző. Ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem, miközben a Düledék palota (Klasszikus rémtörténetek) című antológiát olvastam.

Ha igaz, hogy "A félelem témája lényegében egyidős az emberi beszéddel, és valószínűleg együtt pusztul az emberiséggel" akkor valószínűnek találom azt is, hogy az emberek már ősidők óta riogatják egymást a különböző rémtörténetekkel. Hiszen milyen vicces már az, ahogy Mari retteg a lefejezett nőalak történetének hallatán! [Kötelező kellékek a meséléshez: éjszakai tábortűz, zseblámpa fénye az áll alatt, susogós hanghatások.]

Az ijesztgetéseseknek pedig csak a fantázia szab határt. A fantázia viszont rengeteg egyedi történetben nyilvánulhat meg. Ezt is bizonyítja a Düledék palota harminckét novellájának változatossága. Olvashatunk a klasszikus szellemek által lakott házakon át elátkozott hálószobáról, visszatérő kísértetalakokról, csontvázakról, kastélyokról - mindezt egy csipetnyi csörgő lánccal megspékelve. A habot a tortán pedig az írók személye biztosítja: a történeteket olyanok szolgáltatják, mint Lovecraft, Poe, Dickens, vagy Byron.

A kötet sorai között pedig megtalálható, hogyan ajánlatos fogyasztani ezt a bizarr koktélt: "a leszálló est gyérülő fényénél felolvasva, vagy éppenséggel homályló szoba magányába zárkózva, csöndben, halódó mécsvilágnál elmerülve az olvasásban, talán mégiscsak visszanyeri eredeti mivoltát az izgalmas kísértethistória."

Borzongásra fel! Mindenképpen megéri beszerezni a kötetet annak, aki kicsit is érdeklődik a klasszikus rémtörténetek iránt. (az ilyen műveknek kéne ott lennie a háztartásokban!) A szerkesztő, Sárközy Bence igazán jó munkát végzett!

Kiadvány:
Düledék palota - Klasszikus rémtörténetek
Magvető Kiadó, 2009

Forrás:
biblioteka.freeblog.hu
2009.12.07.