Bábeli némaság (Art7.hu)

Az Aprómunka egy palotáért épp annyira műalkotás, mint használati utasítás a művészethez. Írás, olvasás, építészet és képzőművészet kerül benne egymással kölcsönhatásba: a borítón egy, a történetben szereplő – egyébként valóban létező – épületet látunk, míg a szövegben egy rajz részletes leírását olvashatjuk, a történet, pontosabban a történet elbeszélésének története pedig két író és egy építész személye köré fonódik.

Krasznahorkai László új kisregényének címe mintha magát az alkotás folyamatát akarná egyetlen szerkezetbe sűríteni: azt a rengeteg fáradságot, pepecselést, sziszifuszinak tűnő munkát, amelynek a végén mégis ott áll az eredmény, a mű – ha patetikusak akarunk lenni: a Mű. Nem véletlenül: az Aprómunka egy palotáért épp annyira műalkotás, mint használati utasítás a művészethez. Írás, olvasás, építészet és képzőművészet kerül benne egymással kölcsönhatásba: a borítón egy, a történetben szereplő – egyébként valóban létező – épületet látunk, míg a szövegben egy rajz részletes leírását olvashatjuk, a történet, pontosabban a történet elbeszélésének története pedig két író és egy építész személye köré fonódik.

A kisregény főszereplője, egyben narrátora a saját nevét következetesen kisbetűvel író herman melvill, egy szürke – vagy éppen barna, attól függően, hogy milyen öltönyt vesz föl aznap – manhattani könyvtáros, akinek egyetlen feltűnő vonása, hogy egyetlen ’e’ betű híján a közismert amerikai író névrokona. Amint azt az olvasóknak elmagyarázza, az „igazi” könyvtárosok, akiknek ő is képviselője, valójában gyűlölik az olvasókat, és legszívesebben kitiltanák őket a birodalmukból. Melvillnek azonban gyűlöletén kívül titkos terve is van: egy eszményi, örökké zárva tartó könyvtár létrehozása, amelynek a könyvtárosok nem kiárusítói, hanem palotaőrei.

Milyen is lenne egy örökké zárva tartó könyvtár? Az elbeszélő szerint a bejárás minden lehetőségét kizáró elefántcsonttorony, sőt nem csupán elefántcsonttorony, de annak is az apoteózisa, hiszen egyetlen ember sem láthatja a belsejét; befogadó nélküli, önmagában létező mű. Itt persze azonnal eszünkbe juthat a klasszikus kérdés: létezhet-e műalkotásként egy olyan könyv, amelyet soha senki nem olvas? Melvill válasza szélsőséges, a gordiuszi csomót egyetlen mozdulattal kettévágó igen: nem csupán létezhet, de valójában csak így létezhet igazán. A művészet ugyanis nem valamiféle kiegészítő, utólagos jelenlét, nem szorul ránk, befogadókra. Egyáltalán nem arra való, hogy valamiféle segítséget, netán vigasztalást – horribile dictu kikapcsolódást – nyújtson nekünk. A művészet maga a valóság, egy olyan univerzum, amely a miénkkel egyidőben létezik, és létezése csak villanásokban megtapasztalható.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Evellei Kata, Art7.hu, 2019. február 7.

2019-02-07 17:09:04
Nobel-díjas írónk, Kertész Imre munkásságának sokféle irányból történő megközelítéseit tartalmazzák a kötet tanulmányai. A szerzők meggyőződése szerint Kertész maga semmit sem akart...
Fordította: Benczik Vilmos, Csuday Csaba, Dely István, Kutasy Mercédesz, Litvai Nelli, Nagy Mátyás, Scholz László, Szőnyi Ferenc
Macondói és más történetek
Gabriel García Márquez novelláiban különcök és átlagemberek végtelenül szomorú, teljesen hihetetlen és nagyon ismerős történeteit követhetjük. A szerző képes rá, hogy kiszakítson térből...
Hold-mezőben, Kancsali utca 3. szám alatt lakik Amália, a világ legszomorúbb boszorkánya, aki azt meséli el nekünk, hogyan telt élete első száz esztendeje: hogyan rendezgette pöttyösbögre-gyűjteményét,...
Kner Piroska a Gyomai Kner Nyomda alapítójának, Kner Izidornak volt a legfiatalabb húga. 1877-ben született Gyomán, élete nagyobb részében háziasszonyként élt Rákosligeten. 1915-ben, a kor...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ