A Budaörsi útnál találkozó M1/M7-es autópályákról, a körgyűrű alakú felhajtó alatt elsikló nyolcsávosról nevezte el Szálinger Balázs harmadik verseskötetét, mely amúgy a hatodik megjelent műve. HÁSZ-FEHÉR KATALIN ÍRÁSA.

Tíz éve van a pályán, első kötete 1999-ben látott napvilágot, s díjait, ösztöndíjait tekintve nem mondhatni, hogy a mellőzött vagy féltehetségnek nyilvánított szerzők közé tartozna. A jelen könyve, melyet gondosan és gazdag jelentéshálót formálva szerkesztett meg Péczely Dóra, válogatás az utóbbi hét év versterméséből. A cím és a borító illusztrációja - amely, ha a szem nem téved, autópályán elsuhanó gépkocsik éjszakában elnyújtott fényszóróit ábrázolja - modern nagyvárosi térben elhelyezett költészetet sugallna. Ám mennyire meglepődik az olvasó, amikor a könyvecskét lapozgatva itt is, ott is feldobog egy-egy ismerős-ismeretlen ritmus, felvillan néhány iskolás korból megmaradt képfoszlány.

Figyelmesebb, kutatóbb olvasásra sarkall a gyanú, visszatérésre a cím nélküli bevezető vershez, amelyben a füstös-gőzös autópálya-csomópont immár világok, terek és idők metszéspontjának metaforájaként lép elő, tartományában a szellemi és földrajzi értelemben vett kelet?nyugat, Bécs?Budapest relációval, időben pedig százados kulturális és irodalmi allúziókkal. A betongyűrűbe font betonszalag ki- és beteljesedése régi jóslatoknak, költői és hazafiúi félelmeknek, most, ?a történelem végén? ? mondja a bevezető versben a lírai én, akiről ettől kezdve nem lehet tudni, mely régi költő reinkarnációjaként ismétli önmagát az elkövetkezendő szövegekben.

A kötet első, a Sport címet viselő ciklusa ugyanis XVII-XIX. századi költészeti allúziókra épül. A Költő & hadvezér beszélője akárha Zrínyi Miklósnak reformkori módon (Kölcsey, Vörösmarty nyomán) megidéződő szelleme lenne, miközben a szöveg ritmusvilágában lüktető daktilusok Petőfi Szeptember végén című költeményének hangjait is felidézik.

A Sport című vers (2007) Berzsenyi Magyarokhoz (Romlásnak indult...) című ódájának alkaioszi strófáiban íródott, tiszta és erőteljes formában. Az intertextuális kapcsolat tartalmilag és motivikusan is létrejön a két szöveg között (virtus?sport), ám a focimeccsként megjelenített magyar történelem és Széchenyi, Wesselényi, Deák, Táncsics, Kossuth, Petőfi felvonultatása után éppen az irónia iránya nem fejthető fel: Berzsenyi ódáját, a történelmi események alakulását vagy a jelen vers világát-beszélőjét illeti-e.

A Megnőnek a fiúk című darab a szövegvilágon belül nem a múltat, hanem a jövőt idézi meg. Halvány asszociációval Vajda János Húsz év múlva című versének parafrázisa ismerhető fel benne: ?Kigyúl fejüknél a nyomvályús Tejút [...] Ami az égen úgyis fölfehérlik?. A vers gondolatvilága azonban nem a háttérszöveghez, hanem az előző versekhez igazodik. A férfias cselekvés terének, hasznának, értelmének hiányát sugallja. Szorosan kapcsolódik így a Költő & hadvezér című vers beszélőjének panaszához: ?Fényévekre nagyobb ideáktól, / Hol csak a Múzsa unott motozása?. Az egymásba játszott tartalom visszamenőleg világítja meg a nyitó versnek a történelem végéről szóló motívumát is, mely után a ?Pesten végleg meghúzom magam? sor nem a megnyugvás, inkább az elrejtőzés jelentése felé mozdul el, Pest és Buda pedig, amely a történelmi időkben a cselekvés terét jelentette, a történelem utáni időkben puszta túlélési helyszínné degradálódik. A vers jóslat-ereje, illetve helyzetrajz-jellege még inkább felerősödik, ha tudjuk, hogy címzettje az a Márkus András, akit fiatal kora ellenére, az Álmomban macskát szült a nőm című kötete alapján, Szálinger az egyik legtehetségesebb induló költőnek tart (Kéretlen tanácsok két költőnek, Előretolt Helyőrség, 2005).

A kötet második ciklusa a Szőlőszínház, és az előző rész ironikus ódai hangnemével ellentétben az (ironikus) idill, olykor a leértékelt szakralitás dominál benne. Legmarkánsabb darabja az élet keletkezésének futószalagosítását megfogalmazó A nőstény piéta, a hús-vér nő, aki gyermekét megszülve magányában már másodlagos: ?Úgy néz ki mint egy rossz piéta / sokszor átfestett főalakja. / Nevet nem ő kap meg se mossák // Csak félretolják mint ki végzett?. Nem festmény, ceruzarajz - határozott, erős vonásokkal.

A harmadik rész élén álló jogi kifejezés, a Nemo plus iuris (?Senki sem ruházhat át másra több jogot, mint amivel maga rendelkezik?) egy belső, tizenkét részes kisciklusból származik. A cikluscímként szereplő Album kifejezés a szerző jegyzete szerint eredeti tárgyi értelmében szerepel itt: az a tisztviselő, aki tanulóévei után hivatalba lép, fehér táblán ad számot múltjáról, és e táblán teszi közzé hivatali programját is. A ciklus a római jog terminusaira épülő vissza- és előretekintés, számadás és tervezet, a felnőtté válást, szellemi önállósodást megfogalmazó szövegsor. A kötet más verseihez képest viszonylag gyöngébb sorozatot azonban ismét erős versek veszik körül.

A harmadik rész nyitó darabja Téglás Gábor költőt idézi meg, s mielőtt valaki a Kovács András Ferenc-féle fikciós maszkteremtő gesztusra gondolna, Téglás Gábor valóban létezett, a XIX. századi tudós, id. Téglás Gábor régész-történész fia volt, joghallgató és költő, s 1900-ban, 22 éves korában halt meg Kolozsvárott. Verseit, mint arról a Vasárnapi Ujság 1900. június 10-én tudósít, Lázár Ernő rendezte utólag sajtó alá: Fehér szegfű, Ifj. Téglás Gábor hátrahagyott versei, Kolozsvár, 1900. A Házsongárdi temetőben lévő sírjára a Fadrusz-tanítvány Kozma Erzsébet készített szobrot. A további verseknek, így az Album-ciklusnak is mintha ez a holtából megidézett fiatal költő lenne a lírai beszélője, maga a verssorozat pedig egy korán megszakadt élet fiktív korrekciójává, ily módon narratív szerkezetté válik. A narráció hőse a poétikai térben élheti újra és végig a maga életét, megküzdve a neves apával, s eljutva az öregségig, mely a valóságban nem adatott meg neki. Ám az Erdélyhez és az erdélyi irodalomhoz sok szállal kötődő Szálinger Balázs (első kötetei Kolozsvárott jelentek meg) apró elmozdítással saját alteregójaként is fellépteti e hőst. A róla szóló vers címe mellett feltüntetett évszám nem pontos. Téglás Gábor a valóságban 1900-ban hunyt el, 22 évesen, s nem 1906-ban, 28 évesen. Az utóbbi életkor Szálinger Balázsé volt a vers írása idején, 2006-ban, hiszen mindketten 78-ban születtek, pontosan száz évnyi eltéréssel.

Kiadvány:
Szálinger Balázs
M1/M7
Magvető Kiadó, 2009

Forrás:
revizoronline.com
2010.01.01.