Mesélj, Sári, milyen volt Vorkuta? (Jelenkor Online)
„A szerencse lányában mindenekelőtt egy homo politicus arcképe rajzolódik ki”. Fehér Renátó írása a Magvető Tények és Tanúk sorozatában megjelent Karig Sára-életútinterjúról. Fehér Renátó írásai a Jelenkor folyóiratban>
Ahogy Agneša Kalinová egy-egy életként szakaszolta személyes történetének hét fejezetét a magyarul is megjelent mélyinterjúban (Jana Juráňová – Agneša Kalinová: Hét életem, Tények és Tanúk, Magvető, 2018), úgy Karig Sára A szerencse lánya című életút(interjú)ját olvasva, szellemi hatásait, miliőit listába szedve is összeáll egyfajta leporelló. Baján töltött gyermekévek, egyetem Szegeden (Szent-Györgyiék és a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma), Anglia (Newcastle-ben nevelőnő, Durhamben és Londonban tanulmányait folytatja), a Szociáldemokrata Párt közege a háború alatt és a koalíciós időszakban (a Svéd Vöröskereszt alkalmazottjaként zsidó gyerekeket mentett Raoul Wallenberggel együttműködve, amiért Világ Igaza kitüntetést kapott), aztán a vorkutai „tanulmányút”, majd az Európa Könyvkiadónál eltöltött évtizedek. Ám a könyv útikalauzként való impulzusolvasása arra nem alkalmas, hogy megpróbáljuk felfejteni: miről is szolgál ez az élet tanúsággal.
[…]
A teljes cikk itt olvasható »
Forrás: Fehér Renátó, Jelenkor.net, 2019. június 21.
2019-06-21 18:47:01
|
 |
|
|
Apa és fia közös története
Kardos András ebben a könyvben apjának, a száz éve született Pándi Pál irodalomtörténésznek állít emléket. A sok műfajú kötet gerincét az apjához írt hatvan (fiktív) levele alkotja:...
|
|
|
Egy sosem fakuló klasszikus
Sosem fakuló regényében Kosztolányi Dezső a poros bácskai kisváros szürkülő életeit éles fénybe helyezve tárja elénk. Az öregedő házaspár féltett kincse, csúnya, vénecske lányuk,...
|
|
|
Titkok és találkozások
Fantázia vagy valóság? Tóth Krisztina novelláskötetről novelláskötetre térképezi fel, hol élünk, milyenek vagyunk. Szegények, gazdagok, öregek, fiatalok, jók, rosszak, megtörtek, életerősek,...
|
|
|
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
|
|
