„Amikor a könyvet írni kezdtem, azt hittem, hogy Trianont a magyar társadalom hamarosan fel fogja dolgozni…”Vida Gáborral beszélgettünk az Ahol az ő lelke című regényének új, javított kiadásáról (Nullahategy.hu)
(kiadvány: Ahol az ő lelke)

Nemrég jelent meg újra Vida Gábor Ahol az ő lelke című könyvének javított kiadása, és ez talán összefüggésben lehet az Egy dadogás története című legutóbbi regényének sikerével. A prózakötetet beválasztották az Aegon Művészeti Díj ún. shortlistjére, azaz a 2017-ben megjelent tíz legfontosabb könyv közé került. A Kisjenőn született, jelenleg Marosvásárhelyen élő Vida Gáborral beszélgettünk. 

PZL – 061.hu

Az Egy dadogás története kapcsán említetted: elkezdtem írni egy regényt és lett belőle egy másik…. Azt, amit először elkezdtél, azt befejezed majd? 
Azt a regényt meg szeretném írni, egész komoly dokumentációt gyűjtöttem hozzá, de nyilván az Egy dadogás teljesen átalakított mindent, engem is, van egy olyan félelmem, hogy nem lesz belőle semmi. A második világháború, holokauszt, ötvenes évek nyomasztó korszak, ráadásul Románia nem valami távoli egzotikus vidék lesz ebben, hanem az erdélyi valóság maga, nem éltem abban a korszakban, de lassan már valamiféle szakértője leszek. És hát belelóg a mába. Nyilván egy új narrátort kell kitalálnom, azt, aki még nem voltam.

Több várost (pl. Kolozsvárt) is körülírtad az Ahol az ő lelke című regényben… Arad megyei vagy, gondolom, jobban ismered Aradot vagy Temesvárt, mint a Székelyföld tájait. Honnan pótoltad a helyismeretet? … Még a váradi szagokat is megírtad… 
Kolozsváron jártam egyetemre, félig székely vagyok, sokfelé megfordultam Erdélyben, szeretek utazni. Éveken át gyűjtögettem az anyagot ehhez a könyvhöz is, teljesen ismeretlen vagy mára elfeledett szerzők műveiben, régi újságokban sok hasznos részletet lehet találni, és nekem a román nyelvű anyag is kéznél van, roppant színes az is, elég öncélúan kutakodom. Irigylem néha azokat, akik mindig remekműveket olvasnak. Aradot vagy Temesvárt nem ismerem jobban, mint Erdélyt, nem is kötődöm annyira ahhoz a világhoz, bár a Székelyföldön el szoktam hencegni, hogy én nyugatról jöttem, magyar vagyok, hallatszik az akcentusomon…Nagyváradon egyszer, amikor kiszálltam a vonatból, tényleg megéreztem az Alföld szagát, olvastam is erről, meg elképzeltem, hogy milyen lehetett benzinfüst nélkül, és persze Váradon még mindig látszik, hogy volt jövő… 

Vannak úgymond magukra hagyott tájak, ilyenek például Arad vagy Temes megye tájai, hiszen mindenki magyar turista Kolozsvár, illetve Székelyföld felé veszi az irányt… Nincs olyan küldetésed, hogy ezt a tájat jobban „felrakd a térképre”?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »


Forrás: Nullahategy.hu, 2019. július 23. 

2019-07-23 13:58:56
A Hős utcában található Budapest legnagyobb, jelenleg felszámolás alatt álló szegregátuma. Erdős Virág az utóbbi néhány évben sok időt töltött az itt élő gyerekek és felnőttek között,...
Mindannyian ismerjük azokat a pillanatokat, amelyekben egyedül vagyunk: az elalvás, az ébredés előtti perceket, amikor már tudjuk, hogy valamit épp elfelejtünk, de már nem tudjuk, hogy mit. Krusovszky...
Fordította: Morcsányi Géza, Kántor Péter
Ljudmila Ulickaja új elbeszéléseiben a hétköznapi és a megmagyarázhatatlan fonódik egymásba elválaszthatatlanul. Hősei idősödő, magányos figurák, akik megpróbálják rendezni a konfliktusaikat...
Fordította: Patat Bence
Utolsó előtti kötetéhez érkezett Knausgard nagyszabású regényfolyama, a Harcom.
Az Álmokban a fiatal felnőtt Karl Ove Bergenbe költözik, hogy a helyi íróakadémiára járjon, és teljesen...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ