Cormac McCarthy: Az út
"Ha a fiú nem Isten igéje, akkor Isten sosem szólalt meg.
Hamu szitál folyton a láthatatlan égből, ahol a nap többé sosem mutatja meg arcát az elpusztult világnak. A "vég" után apa és fia bandukolnak éhezve és fázva az úton, keresve a maradék kis jót, ami túlélhette a pusztulást. Az anya már föladta a keresést. A férfi pisztolyában már csak két golyó van, ami kevés az ellenség legyőzéséhez, viszont éppen elegendő önmaguk legyőzéséhez és az Isten végső megtagadásához. Vajon mikor tudnak teljesen lemondani a reményről és vajon képes-e a férfi ennyire drasztikus módon "megmenteni" fiát a rosszabb haláltól? A Földön, ahol az emberi élet az utolsó, a ragadozók saját fajtájukra vetemednek. Apa és fia vérengző szerencsétlenek közt próbál eljutni az óceánpartra egy új élet reményében, és ha ez a vágyuk sem teljesül, legalább végre föladhatják..."
Ez az a könyv ami megkapta az első helyet az "elmúlt évtized 100 legjobb könyve" listáján és azt hiszem nem véletlenül.
Képzelj el egy olyan világot, ahol már semmi sincs csak a puszta kietlenség, ráadásul mindent por és hamu fed és még az időjárás sem kedvez neked. Rettegsz, menekülsz és a túlélésért játszol, de van-e értelme ennek? Ki tudja. Csak az tudod, hogy menned kell egy jobb élet reményében. Közben néha elgondolkozol, hogy milyen életed van neked és milyen életed van így a fiadnak, akit minden áron meg akarsz menteni. Kicsit nyomasztó, nem igaz?
"Aztán később a sötétben: Kérdezhetek valamit? Igen. Kérdezhetsz. Mit csinálnál ha meghalnék? Ha meghalnál én is meg akarnék halni. Hogy velem lehess? Igen. Hogy veled lehessek. Jó."
A történet során nem fogjuk megtudni mi történt a Földdel, de ez nem is számít igazán, inkább végig abban bízzunk/reménykedünk hogy a végén minden jóra fordul. Egyszerűen nem bírtam letenni a könyvet, mert a bizakodó énem mindvégig abban reménykedett, hogy valami jó is történik. Minden sora, minden betűje sugározza a nyomasztó, depresszív hangulatot, úgyhogy aki a kezébe veszi annak ajánlom, hogy mellette olyan tevékenységgel töltse a szabad perceit, ami boldoggá teszi. Én is ezt tettem! Hazafele kicsit élveztem a tömeget, a zajt, a meleg otthont és megnyugvással töltött el, hogy mindezt én még élvezhetem.
A könyvet elsősorban azoknak ajánlom, akik nem idegenkednek a komorabb hangvételű, lélektani történetek iránt. Kiadvány: McCarthy, Cormac Az út Magvető Kiadó, 2010
Forrás: olvasoszoba.blogspot.com 2010.02.04.
2010-02-10 09:36:34
|
|
|
A filozófus eddig ismeretlen arca
Ancsel Éva, a neves filozófus, legendás tanáregyéniség 1989-1990-ben magnóra mondta az életét lányának, Gimes Katalinnak. A beszélgetések rendszertelenül folytak, s céljukról - mintegy...
|
|
Fordította: Pék Zoltán
Londoni nyarak sok zenével és fűszerrel
A fiatal brit irodalom egyik legígéretesebb szerzőjének regényében egy ghánai fiú felnövéstörténetét követhetjük végig délkelet-Londonban. Miután nem jut be az áhított zeneművészeti...
|
|
Fordította: Kúnos László
A halhatatlanság ára
Hajnalcsillag-sorozatának második kötetében Karl Ove Knausgard ezúttal két szereplőre összpontosít. A regény első fele 1986-ban, a csernobili atomkatasztrófa évében játszódik, és egy Syvert...
|
|
Új, mai versek
Háborúban hallgatnak a múzsák? Erdős Virág verseiben nem hallgatnak, hanem ordítanak. Ebben a költészetben nem válik szét a közélet és a magánélet, és a megfogalmazás sem lehet győztes...
|
|