 Párizsi élménymozaikok
(kiadvány: Párizs fű alatt)
Lángh Júlia vékony szeletekre bontja a valóságot: egy-egy szálat, élethelyzetet visz végig egy-egy gondolatfutamon, bekezdésen. A lakásgondokkal küszködők bemutatása, a barátok s a velük való együttélés öröme-kínja, az idegenek franciaországi helyzete, néhány elképesztő, számunkra furcsa világlátású és sorsú ember felvillantása a hihető és hihetetlen történetek szférájába kalauzol. ? Stenszky Cecília kritikája Párizs, sóhajthatunk fel a címre pillantva, felidézve filmekből, könyvekből, baráti beszámolókból vagy saját tapasztalatból származó hangulatokat, élményeket a fény városáról. Talán irodalmunk néhány nagyjának portréja is felvillan előttünk, míg Lángh Júlia színes és kissé barokkosan zsúfolt borítójú új könyvét forgatjuk, ezt az igényes és a korszellemet felidéző kiadványt, melynek központi témája Párizs. De mihelyt belelapozunk, hamar kiderül: ez a vallomás-útleírás több egy megszokott személyes élménybeszámolónál. A kötet elöljáró szövegében a következő mondatra találunk: ?1977 és ?84 között Párizsban éltem. Ezt a könyvet ez az időszak ihlette, de ne higgyék azt, hogy minden pontosan úgy történt, ahogy itt írva van.? Már ez is megmozgathatja képzeletünket. Lángh Júlia, az író és műfordító nevét a rádióból is ismerhetjük, hiszen régóta tudósít a magyar hallgatóknak a világ különböző tájairól, Párizsból, Münchenből, az afrikai kontinens valamelyik városából. Írásaiban úgy bánik a szavakkal, hogy az elmaradó képi élményt is kiválóan pótolja. Plasztikusan vonulnak fel szemünk előtt az ábrázolt jelenetek, emberek, városrészek, mintha magunk is ott lennénk, s a narrátorral rónánk az utcákat, bulvárokat. A történetmondó átlagemberként figyeli a világot, minden sora az olvasót is érintő probléma lehet, talán ő is szembesülhet velük, ha Párizsba látogat. A könyv egy kommunában eltöltött néhány év megjelenítésével folytatódik, a különböző lakótársak egyénisége és életérzései kölcsönöznek sajátos hangulatot a szövegnek. Az 1970-es évek Párizsa olyan intenzitással és megdöbbentő tárgyilagossággal szökken a tudatunkba, hogy csak ámulunk. A világmegváltó nézetek, számunkra elképzelhetetlenül működő szabadegyetemek, a fantasztikus ideák megvalósulása, ezek sokszor törvényszerű átalakulása megdöbbentő hatású. A szerző ceruzavonásszerű néhány mondattal jellemzi hőseit, a többi a korról és a helyről tudósító történetekből derül ki. Olyan szabadságélményt láttat, amiről mi álmodni sem merünk, sokszor még ma sem, de olyan nyomort is tükröz, melyet jól ismerhetünk. Ünnepelni is tanulhatunk a könnyed franciáktól: a könyv lapjain fel-felvillan az egyéni vagy közös kirándulások pillanatképe, az együttlevés öröme, s hátulütője is. Lángh Júlia vékony szeletekre bontja a valóságot: egy-egy szálat, élethelyzetet visz végig egy-egy gondolatfutamon, bekezdésen. A lakásgondokkal küszködők bemutatása, a barátok s a velük való együttélés öröme-kínja, az idegenek franciaországi helyzete, néhány elképesztő, számunkra furcsa világlátású és sorsú ember felvillantása a hihető és hihetetlen történetek szférájába kalauzol. Már elmúlt, de emlékezetekben még élő világ kilométerköveiből áll össze a ?70-es és ?80-as évek Párizsa, annak is főleg a huszadik kerülete. Franciaországban mindenki filozófus ? jelenti ki a szerző, s ezt a legkülönfélébb emberekkel és történetekkel illusztrálja, nem mindig befejeződő epizódokkal, ahogyan az életben is fel- és eltűnnek az ismerősök és a barátok az ember körül. Bepillanthatunk egy afrikai varázsló műhelyébe, Patrick, a sziklamászó vagy Fabrice, a ruhaköltemények precíz varázslójának életébe és gondolataiba; egy földönkívüli rocker életmódjába, arisztokraták és mesekastély-építő álmodozók, dívák és vérfertőző barátok világába. Az emberi test és szellem végső határait feszegető emberek úgy jelennek meg a lapokon városi legendákba, hétköznapi mítoszokba ágyazva, hogy a végére csaknem ? az adott kor és társadalom által létrehozhatott ? ismerőseink lesznek. Felbukkannak az akkori, de sokszor még most is meglévő tabutémák: a halál, a reformszületés, a falfirkák (?tiszta fal ? néma nép?), az ideológiákból vagy rasszizmusból fakadó erőszak és a szolidaritás motívumai, a bürokrácia útvesztői, számos apró, a magánembert és a közéletet egyaránt érintő kérdés, elfoglaltság. Lángh Júlia olykor átugrik a mesélés folyamatában egy-egy időszakot, helyszínt, így az adott téma vagy gondolat végül kerek egésszé áll össze a figyelmes olvasóban. S nemcsak a valóság szeletei térnek vissza-vissza, hanem a mögöttes, gondolt vagy csak érzett vélemények, egy jobb világról való álmodozás, a kimondatlan világmegváltás és az a felé vezető vagy tőle eltérő utak; a bőrszínek mögötti sérelmek és a sérelmek mögötti ember is. Újra meg újra megtanulhatunk örülni a természetesnek vett apróságoknak, s a könyvet becsukva felsóhajthatunk: de jó, hogy nem én, vagy: be kár, hogy nem én voltam ott! A mindennapok apróságaiból, hangulataiból, az észrevétlen pillanatokból és részletekből, az ezekből való kipillantás kísérleteiből áll össze Lángh Júlia Párizsa, akárcsak maga az élet. Egybemunkált élményanyag ez a beszámoló-napló, az egészség, a fedél-a-fej-fölött-probléma, a semmitől való jókedv és még annyi más, mindannyiunk számára megélhető történetek lenyomata. Visszatekintő utazás egy letűnt, de nyomokban fellelhető világba, nem szokványos módon, egyedi stílusban, szellemi élményt nyújtva mindenkinek, aki belevág az izgalmasnak ígérkező kalandba. Kiadvány: 2010-02-23 13:56:53
|
 |
|
