?Átvertelek titeket!? ? szépirodalmi agitp(r)op
(kiadvány: Mérgezett hajtűk)
Cserna-Szabó András 2007-ben katzenjammerológiai kézikönyvvel (Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan), 2008-ban a nagyregényhez képest szerinte nálunk kevésbé értékelt műfajban, novelláskötet-félével jelentkezett, tavaly pedig esszékötetet bocsátott útjára jó utasellátóként. A Mérgezett hajtűk is ebbe a sorba illeszkedik, a komolykodó műszó, az esszékötet ellenére magán viseli az összes cserna-szabóságot: a lényegi meglátásokat, a mesét, a frappáns és köntörfalazás nélküli tűpontos szúrásokat, a laza kocsmai dumákat és életteli savat-borsot. Hajtűk. Hátborzongató gyerekkori élményeim tapadnak e szóhoz. Szegény nagyanyám egyre gyérülő hosszú haját hetven fölött is megtartotta, minden reggel hosszas procedúrával kontyot kreált belőle, s nekem szörnyű veszedelmesnek tűnő tűkkel rögzítette a csigafonatokat a fejéhez. Szórványos kérdésemre, hogy nem fáj-e, csak mosolygó ?de igen?-t kaptam, amit évekig nem értettem. Miért kell az embernek a saját fejébe minden reggel tűket szúrni?! Az akupunktúra akkor még nem volt divatban mifelénk. Könnyen levontam a tanulságot: nőnek lenni nem egy fáklyásmenet, jó, hogy fiúnak születtem! ?Úton lenni a boldogság, megérkezni a halál? A borítót, mint a Pusziboltét is, Baranyai András tervezte, jelen esetben Gerhard Riebicke fotója alapján (sehol nem találtam a nevét a könyvben). Minden benne-rajta van, ami a cserna-szabóságok legújabb kötetéhez illik: mérgezett vesszők kilövés előtti pillanata, a mozgó nő (vö. Aki lop, nem szop), ám posztamensre állítva, a tevékenység kimerevítve, megkoreografálva, egy furcsa jelenség (mégsem albán szamár) az elmosódó tájban. ?A restiben született.? a lezárások, ??Tömörkény még azt is tudta, hogy miután csönd lesz a kocsmában, az agyonvert legény cechjét távozás előtt illik rendezni.? (A ceglédi bicskás) és nem fukarkodik a poénokkal: ?A végzethez a szörnyű asszony, úgy tűnik, hozzá van hegesztve, mint Zsigulihoz a vonóhorog. (?) Akinek volt már Lédája [és Ladája], tudja, miről beszélek.? Szerinte a folyamatos jelen a nagy történet, a víz, amelyen az író a gálya, s feladata csak annyi lehet, hogy feltérképezze az adott habot (Jorge evangéliuma). Boccaccio és a Dekameron kapcsán ki is fejti (Lángocska tűzforró ágya), hogy nem (csupán) a ?magas ízlés? elismerte műveket szereti, hanem azokat (is), amelyek ?kényelmetlenül szórakoztatóak, kellemetlenül rólunk szólnak?, amelyek ?alacsony témát? taglalnak ? de ez az alacsony téma, ?ez a lent, ez a mélység maga az Élet.? ?Tiszta Jurassic Park, bazmeg.? Kiadvány: 2010-02-23 14:37:14
|
|