De lehet, hogy mégis van értelme? Ha egy férfi belép egy bizonyos korba, akkor kénytelen lesz építeni egy időgépet, különben az életét értelmetlennek fogja látni. Biztos, hogy mindenkinek megvan a maga időgépe. Mindenki kiváncsi rá, merre vezet az útja. Ez az, amit mindenki vágyik megismerni, de az Ismeretlenbe hatolni mindenki fél, mint Hölderlin hajósai.
Kezdjük tehát azzal, hogy Kemény István legújabb regénye jó regény. És nem csak azért, mert benne van minden, ami egy jó regényhez kell. Hanem elgondolkodtat, ami nagy dolog.
A Kedves Ismeretlen egyfajta nevelődési regény: Krizsán Tamás élettörténetét ismerhetjük meg. Bár ő a történet főhőse és a narrátora, érdekes módon ő a regény legkevésbé domináns egyénisége is. Annak ellenére, hogy saját életét írja le, úgy viszonyul hozzá, mint egy kívülálló, aki csak szemléli a körülötte zajló eseményeket: mintha saját életének csupán mellékszereplője lenne. Saját történetének elbeszélőjeként arra törekszik, hogy megértse az őt körülvevő embereket, eseményeket, és legfőképp önmagát. Élete pusztán sodródás, tudatos döntések híján sorsát sem képes befolyásolni. Tamás jellemét is csak a többi szereplőhöz fűzött viszonyából ismerjük meg igazán. A történet szereplői pedig mind teljesen hétköznapi figurák (talán a démoni Patait kivéve), akik ? éppen emiatt ? könnyen szerethetővé válnak az olvasó számára. Nincsenek e könyvben hatalmas jellemek, inkább csak csetlő-botló alakok.
A regény szerkezetében nincs újítás, klasszikus keretes szerkezetű, két részből álló mű. Maga a cselekmény három jelentősebb mozzanat köré épül: a húsvéti összejövetel Lajos bácsiéknál, a felejthetetlen erdei kirándulás, valamint az ünnepi bál a könyvtárban. A jelentéktelennek tűnő epizódokból indulnak ki a további cselekményszálak. Hősünknek pedig egyáltalán nincs könnyű dolga, hiszen olyan családba született, amelyben mindenki az élet nagybetűs értelmét keresi: legalább akkora hagyomány, mint az, hogy mindegyik Krizsánnak megvan a maga Pataija, azaz a démonja. A jó és a rossz mitikus harca tehát ebben a regényben is elmaradhatatlan kellék. Ahogy az idő szubjektív felfogása is az. Ugyanis történelmi regényként is értelmezhetjük a Kedves Ismeretlent, hiszen Magyarország elmúlt négy-öt évtizede rajzolódik ki a történetben: szinte tapintható benne a letűnt kor légköre. Tulajdonképpen Krizsán Tamás életútja helyett Krizsán Tamás az Ismeretlenbe vezető útját követhetjük végig... Végig?
Ám az különösen tetszik a regényben, hogy lehetetlen pusztán nevelődési vagy történelmi regényként leírni és beskatulyázni. A történetek töredékessége és a cselekményszálak kuszasága mind rejtéllyel vannak átitatva. A regény minden mozzanatában érezhető az Ismeretlen közelsége, és bosszantó távolsága. A könyvtárban a hangosbeszélő felhívása is, mintha az apokalipszist jelentené: ?Kérjük, fejezzék be az olvasást?. És Kemény szövegében még ez az egyszerű mondat, hétköznapi felhívás is az emberiség végének lehetőségét hordozza. Mintha örökre be kellene fejezni az egészet, mindent. Az olvasó szinte várja a katarzist és a hatalmas életigazságot a végkifejletben. De erre hiába számít. Kemény nem fogja az arcunkba vágni üzenetét: az értelmezés teljes szabadságát adja. Márpedig azt tudjuk, hogy ahány olvasat, annyi értelmezés. És épp ez a regény legnagyobb erénye: az újra- és átértelmezések száma végtelen. Az író tehát többféle lehetőségeket ad az élet értelmezésére: lehet az akár a szeretet, akár a család. Aki túlságosan nagy reményekkel kezdi el olvasni a regényt és a megvilágosodást várja tőle, az csalódni fog.
Ahogy pedig Hölderlin valamikor már megírta Emlékezés című versében: ?Némelyük már fél a forráshoz hatolni.? De hogy mit jelképez ez a forrás, mint az a bizonyos kedves Ismeretlen, maradjon rejtély.
Kiadvány:
Kemény István
Kedves Ismeretlen
Magvető Kiadó, 2009
Forrás:
Zsurzsán Anita
Kultúra&Kritika
2010.02.05.
