Semmiképpen sem amiatt tűnhet ez furcsának, mintha Nádasdy Ádám nem vállalná a magyar líra hagyománytörténetét, hiszen ő nemcsak fordítóként (angolról, olaszról, illetve magyarról magyarra dolgozva), nyelvészként meg univerzális filoszként bizonyítja fejlett múltérzékét – hanem költőként is. Aminthogy ezt igazolja a Jól láthatóan lógok itt két verse is: Arany Jánoshoz, illetve Ady Endréhez (al)címezve. Méghozzá a pályaelőd életproblémáját mindkétszer oly módon összecsengetve a saját szakmai és létkérdéseivel, hogy az rögtön feledteti az olvasóval a versek megszületésének alkalmi, évfordulós apropóját...

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: László Ferenc, Revizoronline.hu, 2019. november 24.